Századok – 1964

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Fedoszejev; P. N.–Francev; Ju. P.: A történettudomány módszertani kérdéseinek kidolgozásáról 1214 - Francev; Ju. P. lásd Fedoszejev; P. N. 1214

A SZOVJETUNIÓ ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁK TÖ RTÉNÉSZFRONTJA P. N. Fedoszejev—Ju. P. Francev : / A történettudomány módszertani kérdéseinek kidolgozásáról* A szovjet történészek jelentős eredményeket értek el, számos művük gazdagítja a világ tudományos életét. A társadalmi jelenségek konkrét vizsgálatán keresztül a szovjet történészek bebizonyították a történeti folyamat marxista—leninista koncepciójának igazát és életképességét. A világtörténetnek, Európa, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika számos népe történetének szentelt kutatásaikban a szovjet történészek bebizonyították a társadalom haladó fejlődésének törvényszerűségét, a szocialista rend kialakulásának elkerülhetetlenségét, a nem-kapitalista fejlődés lehetőségét, ami korunkban, amikor egész sor ország megszabadult a gyarmati igától, lehetővé vált. Bárhogyan is támadják a polgári ideológusok ezeket a műveket, s bárhogyan is támadják őket a revizionisták és a dogmatikusok, a történettudomány számos területén vívmányaink vitathatatlanok, a szovjet tudósok prioritása a történettudomány számos fontos kérdésének feldolgozásában kétségtelen. Most az a feladatunk, hogy bátran tovább menjünk azon az úton, amelyet Marx, Engels és Lenin jelöltek ki. Az előrehaladáshoz azonban arra van szükség, hogy következetesen felszámoljuk Sztálin személyének kultuszát a társadalomtudományokban, köztük a történettudományban is. A személyi kultusz egyik legsúlyosabb következménye a társadalomtudományok tekintélyének csökkenése volt. Ezt a tekintélycsökkenést azok a körülmények magyarázzák, amelyek közé a társadalomtudományokkal foglalkozó tudósok kerültek a személyi kultusz idején, amelyek rendkívül megnehezítették a tudósok alkotó tevékenységét. Elterjedt az a vélemény, hogy a szovjet társadalomtudósok csak idézgetnek, egyes személyek megállapításait kommentálják. A humánszakos tudósok műveiben a marxizmus—leninizmus lényegével ellentétes idézgetés és dogmatizmus éreztette hatását. A Szovjetunió Kommunista Pártja és Központi Bizottsága megteremtette a személyi kultusz következetes felszámolásának és a társadalomtudományok tekintélye emelésének valamennyi feltételét. Az SzKP Programja megállapítja, hogy a társadalomtudományok a társadalmi élet irányításának tudományos alapját képezik. A marxista társadalomtudomány egy évszázados fejlődésének új szakaszába lépett. Az SzKP Programja meghatározta a társadalomtudományok konkrét feladatait a kommunista építésben, megjelölte a szovjet társadalomtudósok kutató munkájának fő irányát. Sztálin személyi kultuszának felszámolása visszaállította a történettudományban a lenini elveket. A szovjet történettudomány történetének periodizációját érintő munkák a. legutóbbi időkben is azt hangoztatták, hogy M. N. Pokrovszkij „hibáinak leleplezése" történettudományunk fejlődésében fontos határvonal volt. Ma már mindenki számára világos, hogy M. N. Pokrovszkij, a kiváló szovjet történész egyike volt az elsőknek, akik a történettudományi módszertan konkrét kidolgozásának kérdését felvetették. Pokrovszkij élesen bírálta a neokantizmust, noha nem volt következetes a maehizmus bírálatában. Természetesen a személyi kultusz bírálata nem jelenti a kérdéses évek szovjet történettudománya eredményeinek tagadását. Ezek az eredmények kézenfekvőek a kutató munkában, a főiskolák gyakorlatában ős a történészek képzésében. De nem lehet a dolgot azzal elintézni, hogy általánosságokat ismétlünk a szovjet történészek eredményeiről, s ugyanakkor figyelmen kívül hagyjuk azokat a zavarokat és lerakódásokat, amelyeket a személyi kultusz teremtett történetírásunkban. •A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Elnöksége Társadalomtudományi Szekciójának 1964. jan. 3 —6-ii kibővített ülésén megvitatott referátum.