Századok – 1964
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván - Serfőző Lajos: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szanálás 1159
1184 SEítFŐZÖ LAJOS „Az utca harca szép. Nekünk legendás emlékeink vannak e téren ..." — ismerte el, hogy mindjárt meg is tagadja a Magyarországi Szociáldemokrata Párt legszebb hagyományait: „Nekem az a felfogásom, hogy a mi mai pártéletünkben sokkal nagyobb erőt kell szembehelyeznünk ellenfeleinkkel. Ezt a nagyobb erőt jelenti számunkra a parlamenti képviselet."8 9 Tehát a parlament nem a munkásmozgalom szószéke, mint az adott ellenforradalmi viszonyok között egyedül lennie kellett volna, a parlamenti csoport tevékenysége nem egyik harci forma a sok közül, hanem a „nagyobb", lényegében az egyetlen, a minden mást pótló erő, amelyet szembe kell fordítani az osztályellenséggel. Ezzel az erővel szemben sem szabad azonban türelmetlennek lenni — fordult a parlamenti frakció tevékenységével joggal elégedetlen ellenzék felé Vanczák. Hiszen a demokrácia híveinek küzdelme „ . . . csak apró kis lépésekkel juthatott mindenütt előre, amíg egyes államokban eljutott odáig, hogy mégis meg van a reménye annak, hogy a lakosság belátható időn belül teljesen a demokrácia táborában fog állni" — mondotta.9 0 Az ellenforradalmi viszonyok megváltoztatása ilymódon sem reménytelen. „En azt hiszem, hogy ez az állapot néhány választási aktuson keresztül meg fog változni. Minden víz a mi malmunkat hajtja, ezt egészen őszintén és becsületesen el kell ismerni. Csak az a fontos, hogy a kijózanodást valamennyire ki tudjuk várni és győzzük idegekkel" — nyugtatta az ellenzékieket és általában a munkásságot kongresszusi felszólalásában Hubay János szakszervezeti vezető.91 íme, témánk terjedelme és jellege miatt nem teljességre törekedve, de nem is önkényesen kiragadott idézetekkel illusztrálva, hanem Vanczák gondolatmenetét hűen követve és az övéhez hasonló állásfoglalásokkal alátámasztva a reformizmus apoteózisa. Ez a meggyőződés ós az ebből következő magatartás határozta meg a pártvezetőség, a parlamenti frakció túlnyomóan jobboldali többségének és az Intéző Bizottság egészének viszonyát a szanálási tervhez, a szanálási vitához is. Ebből származott a következetlenség, a határozatlanság és befejezésül a megelégedés azzal az „apró kis lépés"-sel, amit a Bethlennel való megegyezés nyújtott. Bekövetkezett-e vajon ténylegesen legalább ez a lépés? Megvalósultak-e az egyezményben lefektetett megállapodások? Először az emigráció kérdésében — az Intéző Bizottság által is legsürgősebbnek tartott kérdésben — mutatkozott eredmény. Május elején megjelent az igazságügyminiszter rendelete az emigrációból való visszatérésre vonatkozóan, olyan értelemben, ahogy azt a megállapodás leszögezte.9 2 Meg is indult az emigránsok óvatos hazaszivárgása. Természetesen csak azok keltek útra, akik leginkább bíztak abban, hogy múltjuk „tisztasága" miatt a legkevésbé tudnak beléjük kötni a hatóságok. Bár már a bécsi magyar követség megkezdte a velük való kötözködést — minden áron reverzálist akartak aláíratni velük arról, hogy hazatérésük után öt évig nem politizálnak—, a hazatérések mégis viszonylag békésen történtek.93 A botrány június végefelé tört ki, amikor Weltner Jakab hazaérkezett. Külön fejezetbe, vagy inkább bűnügyi regénybe kívánkoznék az a jellemző hercehurca, ami ekörül a hazatérés körül történt. Weltner június 25-én kétségbe-89 Az MSzDP. XXII. pártgyulésének jegyzőkönyve. Bpest. 1924. 129. 1. 90 Uo. 127. 1. 91 Uo. 153. 1. 92 Az új büntetőnovella sem mentes a politikától. Népszava, 1924. máj. 7. 93 A parlamenti frakció Intéző Bizottságának 1924. jún. 16-i ülésének jegyzőkönyve.
