Századok – 1964
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván - Serfőző Lajos: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szanálás 1159
A MÁGYAltOKSZÁGl SZOCIÁLDEMOKRATA I'ÁBT ÉS A SZANÁLÁS 1185 esetten kereste fel az Intéző Bizottságot és beszámolt arról, hogy Hetényi főkapitány helyettes magához kérette és szinte könyörgött neki, hogy hagyja el Budapestet, mert különben nem vállal felelősséget életéért. Az Intéző Bizottság tanácsára ismét felkereste Hetényit a lakásán, az azonban megismételte az előbb mondottakat, kijelentvén, hogy nem közölhet többet, mert emiatt a figyelmeztetés miatt is életével játszik. Az Intéző Bizottság úgy döntött, hogy Weltner Esztergályos kíséretében azonnal utazzék Bécsbe. Hogy váratlan eltávozása ne legyen túlságosan feltűnő, kitaláltak egy ürügyet is, amely hivatalos útnak tüntette fel az utazást. A dologba azonban nem nyugodtak bele, tüzetes utánjárás és Hetényivel való bizalmas beszélgetés után kiderítették , hogy tulajdonképpen otromba cselről volt szó. Weltnert egyszerűen el akarták távolítani Budapestről. A jobboldali köröket (nyilván a messzire elérő kezű titkos társaságokat is) mélységesen felháborította Weltner hazatérése és különösen az a terv, hogy július elsején ő veszi át a Népszava szerkesztését. Ezt akarták megakadályozni, és ezért ijesztettek rá Hetényi felhasználásával. Tervezték továbbá azt is, hogy távolléte alatt bírósági eljárást indítanak ellene.84 Weltner — akit Esztergályos június 29-én visszahozott Bécsből — tényleg nem kerülhette el a bírósági eljárást, bár első hazatérése előtt Györki alaposan utána nézett dolgainak és elintézte, hogy valamennyi ügyében visszavonják a nyomozólevelet. Az ügyészségen azonban előhozták a régi vádat, az 1919-es „egységokmányok" aláírását, amelyet Györkinek annakidején azért nem mutattak meg, mert — mint mondották — más akták közé keveredett.95 Az eljárás azután a parlamenti frakció minden intervenciója ellenére hónapokig folyt és tökéletesen elérte a célt: elrettentette a kellemetlen emigránsokat a hazatéréstől. így teljesült tehát a megegyezés első pontja. Hasonló dolog történt lényegében a többivel is. Mindenekelőtt rendkívül elhúzódott megoldásuk. A szanálási időszakban ugyanis a Bethlen-kormány, megszilárdítván kül- és belpolitikai helyzetét egyaránt, az ő általa elképzelt és nem az ellenzék által remélt konszolidációt hozta létre. Nem felejtette el, hogy milyen kellemetlenséget okozott neki az ellenzék a szanálási vitában és első dolgai közé tartozott, hogy házszabály-revíziót dolgoztatott ki és fogadtatott el a parlamenttel. A méginkább kordában tartott nemzetgyűlés hozta meg azután a reakciós választójogi törvényt és a többi „konszolidációs " törvényt. Az ellenzéknek tett engedményekre egyre kevésbé volt szüksége, és ha a kormány konszolidációs intézkedései között volt olyan, amely az ellenforradalmi terror enyhítésére irányult, nagyon vigyázott arra, hogy az az ő saját elhatározásának eredményeként és ne az ellenzéknek adott engedményeként kerüljön nyilvánosságra. így szüntette meg 1924 decemberében az internáló tábort is. Az amnesztia és a béregyeztető bizottságok még tovább várattak magukra, ami abból is kitűnik, hogy ezek a követelések még a szociáldemokrata párt 1926-os választási programjában is szerepeltek. Kétségtelen, hogy mindebből az SzDP vezetése is vont le bizonyos tanulságokat. 1924 őszétől kezdve tényleg élesebb harcot indított a Bethlen-kormány ellen, ez azonban már a szociáldemokraták parlamenti tevékenységének líjabb fejezete. 94 Az Intéző Bizottság 1924. jún. 25-én és a következő napokon tartott ülésének jegyzőkönyvei. PTI. Arch. A. XVII. 1/1922/49. 95 A reakció nem nyugszik. Népszava, 1924. júl. 8. és: Kertelnek és ferdítenek. Népszava, 1924. júl. 9.
