Századok – 1964
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván - Serfőző Lajos: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szanálás 1159
1164 SERFŐZŐ LAJOS E harc jegyében határozta el a parlamenti frakció Intéző Bizottsága11 1923. május 28-i ülésén, hogy a miniszterelnök által összehívott pártközi konferencián Bethlen külföldi útjáról adott információja után Peidl és Peyer ismét közölni fogják a párt összes sérelmeit a miniszterelnökkel.1 2 A sérelmeket azután a parlament nyílt ülésein is elismételték akkor, amikor Bethlen beszámolt külföldi lit járói, valamint a soron következő indemnitás vitájában is. A vita főleg kölcsönös szemrehányásokból állott,13 és különösebb eredményt nem hozott, bár egy-két intermezzótól megzavarva, igen hosszadalmas volt. A zavaró momentumok közül említésre méltó a Népszava 1923. július 12-én történő betiltása, amely a szociáldemokrata képviselők rövid ideig tartó kivonulását eredményezte a parlamentből, valamint a fajvédők kiválása az egységes pártból. Mindkét dolog Bethlen „középutas" politikájával függött össze, amelyet a miniszterelnök éppen ebben a vitában szögezett le világosan: „ . . . mi nemzeti demokráciát akarunk és féltjük ezt a nemzetet mindenféle túlzásoktól, amelyet egyfelől egy antiszemitizmus szenvedélyei, másik oldalon azonban egy radikalizmusnak meggondolatlan forradalmi ideológiája rejt magában."1 4 Egyetlen eredménye az SZDP vezetőinek az volt, hogy a nemzetgyűlés augusztus 8-án elfogadta a béregveztető bizottságok létesítéséről szóló szociáldemokrata indítványt.1 5 A kölcsöntárgyalások második, döntő szakasza 1923 őszén zajlott le. Erre az időre a zajlásban levő magyar társadalmi, politikai helyzet két olyan jelenséget dobott felszínre, amely sürgette az SzDP jobboldali vezetősége állásfoglalásának további alakulását, határozottabb, egyértelmű szembefordulását a Bethlen-kormánnyal. Az egyik —- a fontosabb — a munkásság igen nagy méreteket öltő és tovább növekvő elégedetlensége a rohamosan romló gazdasági és az egyáltalán nem javuló politikai helyzet miatt, mely erősítette az ellenzéki mozgalmat. A másik, a kevésbé lényeges dolog viszont a magyar fasizmus szélsőséges szárnyának, a fajvédő csoportnak az egységes pártból való kiválása volt. 11 А/. SzDP parlamenti frakciójának vezetésére alakult testület. Tagjai Peidl Gyula, Peyer Károly, Farkas István, Vanczák János, Propper Sándor, titkára Mónus Illés. Ezekben az időkben az Intéző Bizottság az SzDP legfontosabb, az egész párt politikáját meghatározó és irányító szerve volt. 12 Az ülés jegyzőkönyve. PTI. Arch. A. XVII. 1/1922/49. . la Peidl: „Dacára annak, hogy az ellenzék immár egy esztendő óta követel bizonyos irányú teendőket, követel bizonyos irányú reformokat, rámutatván arra, hogy a mai belpolitikai viszonyok mellett az ország a környező országok és az egyéb külföld előtt állandóan fokozza a vele szemben amúgy is táplált bizalmatlanságot, ennek a bizalmatlanságnak csökkentése, megszüntetése érdekében bizonyos fontos belpolitikai intézkedések és reformok szükségesek, a kormámr ezen a téren abszolúte semmit nem tett. Ezzel az én véleményem szerint súlyosan megnehezítette, hogy Magyarországgal szemben a külföld bizalma helyreálljon, amely nélkül pedig az én véleményem szerint kölcsönt egyáltalán nem lehet kapni." (Nemzetgyűlési Napló. XIII. köt. 193 — 194. 1.) Bethlen: ,,En tehát tiltakozom az ellen, hogy a magyar nemzet és a magyar kormány is olyan színben állíttassék be, amely színbe bennünket már beállítanak régóta tudatosan és akarattal, hogy ennek a nemzetnek igazai valóban ne érvényesülhessenek, abban a színben, hogy Európa közepén mi vagvunk a tűzfészek, amelv nem engedi nyugalomra jutni az európai békét." (Uo. 206. 1.) 14 Nemzetgyűlési Napló. XV. köt. 176. 1. 15 A nemzetgyűlés elfogadta Farkas elvtárs indítványát a béregyeztető bizottságok létesítéséről. Népszava, 1923. aug. 9. Az indítvány elfogadása még nem jelent törvényerőre emelkedést. Erre jóidéig nem kerül sor.
