Századok – 1964
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (I. rész) 1130
A BÉKE UTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 1153. viharosabb formát, a sztrájkolok száma a fővárosban ekkor emelkedik százezer fölé, akkor kezdődnek a villamos felforgatások, helyi jellegű összetűzésekre kerül sor. Július 23-án 259 üzemben 117 000 munkás hagyta abba a munkát,hivatalos adatok szerint a rendőröket kövekkel dobálták meg, s mint a biztonsági rendőrség főnöke a belügyminiszternek jelentette, gyakorta az üzemekben gyűltek össze, ahol forradalmi dalokat énekeltek.78 Ugyancsak július 23-ról jegyezte fel Pétervár városparancsnoka, hogy noha valamennyi szociáldemokrata áramlat, sőt a szociálforradalmárok (eszerek) is a sztrájk lassú befejezése mellett érveltek, a munkások tovább sztrájkolnak, főként a fiatalok harciasak. A belügyminiszterhez juttatott jelentésekben a rendőri szervek katonaság bevetését tartották szükségesnek. A sztrájk lendülete azonban a megtorlások ellenére sem vesztett erejéből. Az első visszaesést július 24-éről, az ultimátum másnapjáról jegyezték fel. Noha még 177 üzemben szünetelt a munka, 110 ezer munkás tartott ki továbbra is, a napijelentés mégis azt állapította meg: „az erjedés ma jelentősen csökkent és a nap viszonylag nyugodtan telt el", a városi közlekedés helyreállt. A rendőrség parancsnoka pedig sürgette a városparancsnokot, hogy lépjen fel a tőkéseknél a megtorlások, munkáskizárások megszüntetéséért, a helyzet mielőbbi teljes normalizálásáért.7 9 A rendőrség természetesen nem a proletárokat féltette, hanem a belső elnyomás mellett egyre inkább a külső háborúra kellett gondolnia, s ezért még az azonnali üldöztetések felfüggesztésével, ideiglenes mérséklésével is kész volt „áldozatot hozni" a háborús készenlét érdekében. Emellett a rendőrparancsnok utalt arra, hogy a munkanélküliség tartósításával az elégedetlenkedő elemeknek is szilárd bázist biztosítanának. Ezért kívánná, hogy hétfőre, július 27-re mindenütt induljon meg a munka. Miként a munkások körében akadtak olyanok, akik, a lehetőségekkel nem számolva, messzebb akartak jutni, a tőkések soraiban sem mindenki fogadta el a kormány és rendőri bölcsességnek ezt a tanácsát, amely az egész orosz uralkodó osztály érdekeit tartotta szem előtt. így történt, hogy július 27-én, mikor az általános sztrájk véget ért, 50 000-en visszatértek munkapadjaik mellé, 70 000 volt a kizártak száma, s még július 28-án is 50 000-en sztrájkoltak. Jellemző, hogy ekkor éppen a rendőrség terjeszt elő olyan javaslatot, hogy a kiskereskedők adjanak hitelt a munka nélkül maradiaknak. Ezeknek száma azonban egyre fogyott, s július 31-én már csak 10 000-en voltak, ebből 5000-en négy gyárból voltak kizárva. A nagy sztrájk véget ért, de végül is hirtelen letörésében éppen a háborús hírek játszottak nagy szerepet. Az általános közhangulat is emiatt változott meg. Míg ugyanis a városi polgári lakosság a sztrájk első napjaiban nem egyszer a munkássággal rokonszenvezett, s tiltakozott a kozák-kegyetlenkedések ellen, az osztrák—szerb háború beköszöntésével tüzes nacionalista lett, s a szocialistákat, internacionalistákat ezután vad haraggal — mint hazaárulókat támadta. A cári kormányzatnak a pánszláv, nacionalista érzelmek felszításával sikerült elaltatnia a szociális, forradalmi mozgalmat. 78 Centralnüj Gosszudarsztvennüj Archiv Okt jabrszkoj Revolueii (továbbiakban CGAOR) f: 102. gyelopr. 4. ed. hr. 1914. es. 61. t. :i. 79 Uo. -
