Századok – 1964
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (I. rész) 1130
1154 JEMNJTZ JÁNOS Az ultimátum visszautasításától az osztrák—szerb háborúig Az ultimátum kétnapos szünetében a szocialisták lélegzetvisszafojtva várták a szerb kormány válaszát, miközben gyűléseket tartottak és tiltakoztak a háborús tervek ellen. 1914. július 25—27-én Brüsszelben tartották meg a belga szakszervezeti kongresszust, amelyen külföldi vendégek is résztvettek, többek között a német C. Legien. A kongresszus felhívta a nemzetközi szakszervezeti szövetséget, hogy mindent tegyen meg ,,az emberiséggel szembeni bűn" megakadályozására.8 0 Legiennel Brüsszelben találkoztak a francia CGT küldöttei is. L. Jouhaux megbeszélést is folytatott Legiennel, de semmiféle nagyobb akciótervet nem dolgoztak ki.8 1 Szakszervezeti vonalon tehát ugyancsak nem sikerült nagyobb világosságot teremteni. Az ultimátum'azonban egyelőre még nem járt le. S az emberek még tovább is reménykedtek. Az illúziókra megint csak Jaurès a legjobb példa. Még július 25-én Lyonban írta az Humanitében másnap megjelent cikket, amelyben a német követség hivatalos kiadványára hivatkozva megjegyezte, hogy úgylátszik Németország mérsékelni fogja az osztrákokat. Bár némi kételyt észre lehetett venni soraiból, a híradást mégsem kérdőjelezte meg. Emellett örömmel fogadta a Vorwärts lendületes cikkét, hozzáfűzve, hogy a munkásság erőteljes fellépését még szembe lehet állítani a katasztrófával. Jaurès cikkét azzal zárja, hogy Lyonban roppant nagy az érdeklődés, s mindenki békét biztosító energikus tetteket követel a francia kormánytól.82 Ugyanezen a napon a Leipziger Volkszeitung Jaurésnál jóval pesszimistább hangot üt meg. Körképet ad a nemzetközi eseményekről, megjegyzi, hogy a német sajtó egyrésze leszerelésben bízik, de a szerkesztőség jól érezhetően ellenkező következtetésre jutott. Új helyzetet az ultimátum elutasítása teremtett. Noha az illúzióknak még ezzel sem szakadt vége, az események erősen befolyásolták a szocialista sajtókommentárok hangját. Ebben a periódusban hívták össze Brüsszelbe július 28—29-re a Nemzetközi Szocialista Iroda ülését. Július 27-én Párizsban a CGT lapja, a Bataille Syndicaliste a következő felhívással jelent meg: „Fel Párizs népe ! Energikus magatartásoddal akadályozd meg a háborút ! Ma este az utcákon !" A felhívást egy sor szakszervezet írta alá a központi szervezeten kívül. A lap felidézte az 191 l-es CGT határozatot, amely háború esetére megköveteli az általános sztrájkot. Most pedig — folytatták — kétségtelenül ilyen háború fenyeget. A régi tradíciókra hivatkozva a forradalmi munkáskerületeket tüntetésre hívta, hogy a belvárosban adjanak hangot békeakaratuknak.83 Július 27-én a felhívásra 8 — 10 000 ember jelent meg a Le Matin szerkesztősége előtt, az Intérnacionálét énekelték, míg a rendőrség és soviniszta ellentüntetők szét nem oszlatták őket „Berlinbe", „Éljen a háború" kiáltásokkal.84 A Bataille Syndicalisteban a felhívással együtt megelent egy vezércikk is, amely már sokkal kevésbé volt optimista. A vezércikk címe „Az örvény 80 M. Fainsod: International socialism and the world-war. Harvard University Press. Cambridge, Massachusetts, 1935. '20 — 21. 1. 81 M. Drachkovich : Les socialismes français et allemand et le problème de la guerre (1870 — 1914). Genève. 1953. 148 — 149. 1. 82 Oeuvres de J. Jaurès. IX. köt. 386 — 387. 1. 83 С. Grünberg: i. m. 134 — 136. 1. 8i M. Fainsod: i. m. 21. 1. A Bataille Syndicaliste 100 — 200 000 emberről tud.
