Századok – 1964
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (I. rész) 1130
A BÉKE UTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 1149. Ez volt K. Kautsky és V. Adler utolsó levélváltása a háború kirobbanása előtt. Kautsky következő levele már augusztus 14-kéről kelt. Az idézett sorok kiábrándítóak. Nyoma sincs benne forradalmi érzésnek, reménynek, hogy a tömegek még beleszólhatnának a politikai események alakításába. Ami reményt a békéhez fűz, már a diplomácia régióiba veszik, a kormányok gyengeségébe kapaszkodik. Kautsky ekkor a menekülést már inkább valamiféle csodától várja. Mindez a változás tíz nap alatt ment végbe, hiszen, mint július 13-iki levelében láthattuk, akkor még nem számolt háborús veszéllyel. Kautsky forradalmi akciókra, mint megszervezendő, a jelenben lehetséges módszerre sosem gondolt. Teoretikailag mindig állította, hogy bizonyos esetekben erre sor kerülhet, de az adott körülmények között azt bizonyította, hogy most nem. Mikor a válságos pillanat elérkezett, Kautsky eléggé ridegen írta le azokat a sorokat, amelyek mintegy rögzítették, hogy a német párt elkésett ilyen forradalmi fellépéssel. Tudjuk, hogy nemcsak elkésett, nem is nagyon készült rá. Július 25-én K. Kautsky mindezt csak V. Adlernek írta meg. A német munkások a Vorwärtsben még mást olvashattak. Tudjuk, a Vorwärtsben a forradalmi készenlétre hívták fel őket. S ahol a német párton belül a baloldalnak nagyobb súlya volt, ott e jelszavakat, felkészülést komolyan is vették, mind a munkásság, mind a kormányhatóságok részéről. A lipcsei rendőrségi összesítő megállapítja, hogy a tartományi-városi szocialisták már az év elején a tömegsztrájk hasznosságát propagálták, midőn a központi lapok erről még hallgattak. A tömegsztrájkokkal ekkor az általános és egyenlő választójogot kívánták kivívni. 1914 júliusában a tömegsztrájk éle a háborús politika ellen irányult. Július 25-én a pártvezetőség olyan határozatot hozott, amely az osztrákokra hárítja a felelősséget. Egyúttal július 29-re naggyűléseket hívtak egybe, melyeknek a tömeg hangját kellett volna közvetíteniük.69 Ugyanezen a napon Württembergben a szociáldemokrata tartományi gyűlés C. Zetkin javaslatára a következő határozatot fogadta el: „Figyelmezteti a tömegeket arra, hogy a világ összes kizsákmányo ltjai val való testvéri együttérzésük és rendíthetetlen békeakaratuk erőteljes és kíméletlen aktivizálódása az egyetlen hatásos biztosíték az ellen, hogy a háborúra áhítozó klikkek és rétegek arcátlan hajszája világégést robbantson ki." A württembergi szociáldemokraták egyúttal konkrét példára hivatkoztak e politika megvalósíthatóságának bizonyítására. Az orosz proletárokat üdvözölték, akik ekkor ismét a tömegsztrájk fegyveréhez nyúltak. „Ügy köszöntik fel őket, mint a béke erős várát ezekben a végzetesen nehéz időkben. Az orosz proletariátus azzal, hogy megbénítja a cárizmust, a leglelkiismeretlenebb háborús uszítók egyikét, tettekkel bizonyítja, milyen nagy erőt tud bevetni egy bátor és áldozatkész munkásosztály a szabadságért és a békéért folyó harcban."7 0 A német szocialista tömegek erjedését, a nagy történeti események előszelét érezve Ph. Scheidemann emlékirataiban így gondol vissza az ultimátum •óráira: ,,Ez a háború; világos, hogy a háborút akarják !" A Kautskyéval megegyező ténymegállapítás után Scheidemann azonban egy Kautskyétól eltérő 69Sächsisches Landeshauptarchiv. Dresden. Min. des. Innern. Sektion IX. Nr-110(35. 70 Clara Zetkin: Válogatott beszédek ós írások. Bpest. 1961. 314. 1. 15 Századok 1064/5—6.
