Századok – 1964
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (I. rész) 1130
A BÉKE UTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 1133. mot. A párt vezetőség és a központi lap ezekben a napokban a porosz választójogi rendszer ellen készült rohamra, és amennyiben még jelentős energiákkal rendelkezett, akkor azokat teljes egészükben erre tartogatta. A külpolitikai „távoli" balkáni bonyodalmak a Vorwärtsben is megfakultak a várt belpolitikai erőpróba mellett. A szocialista sajtóban, csakúgy mint a polgáriban, a rövid hírek rovatába sizorult Szerbia, az ellankadó újságírók szem elől tévesztették a diplomaták annál szorgosabb tevékenységét. A Vorwärts állásfoglalásaitól nem sokban tér el a baloldali Leipziger Volkszeitung hangvétele sem. Szarajevóra szintén nagy cikkben reagált, amelyben aláhúzta, hogy az erőszak politikájára nem is lehetett más feleletet várni, mint erőszakot. A délszláv autonóm törekvéseket Bécs nem tudta igazán orvosolni, és a lap egyúttal jelezte, hogy mindennek még az európai nagypolitikára is kihatása lehet, de itt egyelőre inkább a hármas szövetség várható lazulására gondolt. Mindenesetre, az összes szocialista nyilatkozathoz hasonlóan. arra inti a bécsi köröket, hogy mihamarabb hozzák meg a szükséges reformokat.10 Másnap viszont a Leipziger már az osztrák-magyar megtorlásokról számol be, s ezek margójára feljegyzi, hogy az ilyen lépések csak a nemzeti gyűlölség felszítására vezethetnek. Különös aggodalommal tölti el, hogy az osztrák hivatalos köröknél, de már a német sajtóban is támogatást kapnak az uszító kísérletek. Ezért írja: „Európa népeinek, proletariátusának minden oka megvan, hogy felemelje hangját és a háborús uszítókat értelemre bírja" — hiszen ezek Szarajevóból világégést szíthatnak fel.11 A tiltakozást azonban csak általános agitatív síkban képzelik el, s a mindennapi gyakorlatban nem tartanak szükségesnek újfajta, energikusabb lépéseket. A következő napokban a Balkánra és Ausztriára szegeződő figyelem le is lohad. A július 4-étől kezdődő Luxemburg-per ismertetését a Leipziger Volkszeitung is a balkáni eseményektől elszakítva tárgyalja. Július 6-án ugyan a rövid hírek rovatában megemlékezik agresszív osztrák kijelentésekről, amelyek az egész szerb népet állították a vádlottak padjára, amihez a lap a maga véleményét így fűzte hozzá: „Ausztria—Magyarország és Szerbia szociáldemokráciájának becsületét szolgálja majd, ha minden tekintetben energikus harcot folytatnak a háborús uszítók ellen."12 Július 7-én a lap közli, hogy szeptember 13-ra összehívták a német pártkongresszust, amelyen a katonaállam és demokrácia napirendi pontot a lipcsei baloldali radikális P. Lensch referálta volna. Ugyanezen a napon a lap budapesti tudósítója, J. A. (minden bizonnyal Alpári Gyula) írt riportot „Miért szítanak a háborúra" címmel. Aljtári aláhúzta, hogy míg életben volt, Ferenc Ferdinándot egyáltalán nem szerették, főként a háborús párt magja, a német „liberális burzsoázia" és a „magyar junkerek" sem. Mindketten a szlávok kiszolgálóját látták benne. Ezek voltaképpen örülnek a gyilkosságnak, de a merénylet kapóra jött számukra, mert így egyúttal úgy léphetnek fel Szerbia ellen — szinte először —, hogy egyben a Monarchia katolikus szlávjainak rokonszenvére is pályázhatnak. Ezt a kivételes lehetőséget nem akarják elszalasztani, s e háborús körök a legféktelenebb agresszivitás hangját diktálják, a „bemasirozás" politikáját követelik. 10 Lepziger Volkszeitung, 1914. jún. 29. 11 Uo. jún. 30. 12 Uo. júl. ü. 14 Századok 1964/5—6.
