Századok – 1964
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (I. rész) 1130
1134 J K-M NITZ JÁNOS Alpári megjegyzi, hogy az utóbbi napokban, éppen a Burg, Ferenc József részéről mérséklő hangok is hallatszottak, talán enyhülésre is számítani lehet, de — állapítja meg — „ma még nem lehet megmondani, hova fog vezetni" ez a hisztériás kampány.13 A következő napokban a Leipziger Volkszeitung szerkesztőségében is megnyugodni látszottak a kedélyek. Az első oldalakról Ausztria és a Balkán eltűnt. A hírrovatban azonban továbbra is figyelmeztettek arra, hogy a hisztériás bécsi uszítás nem szűnt meg. Igaz, megnyugtatólag hozzáteszik, hogy ennek nincs hatása, s pusztán csak egy szűk diákréteget tudnak ezzel megmozgatni.14 Július 9-étől a keleti hírek még a hírrovatból is eltűnnek, s ezen a téren július második harmadában sincs változás, csak elvétve olvashatunk valamit a bécsi politikai körök szándékairól, és semmit sem Berlin felelősségéről.15 • A francia—német első reakciók mellett a merénylet visszhangot kapott a bolsevik sajtóban is. Az első reakció azonban szintén nem utalt arra, hogy a Trudovaja Pravda munkatársai nemzetközi katasztrófától tartottak volna. A lap cikke a főherceg politikai arcélét rajzolta meg, s a német és osztrák állásfoglalásokhoz hasonlóan az egyéni terror módszerét marasztalta el. Az osztrák-magyar hivatalos körök elmarasztalásán, ós az ez ellen folytatandó eredményes politika kijelölésén túl a Trudovaja Pravda a bolsevikok igaz internacionalista szellemének megfelelően ezúttal is az orosz burzsoázia intervencionista szándékai ellen emelte fel tiltakozó szavát. Emellett azonban az orosz liberálisokat és a munkásmozgalom likvidátor szárnyát is megrótta, hogy a terrorista akció elmarasztalására helyezték a hangsúlyt, és túlságosan megfeledkeztek arról, ami az ilyen akciókat kiváltotta: a Monarchia „imperialista és nacionalista" politikájáról, amely gátolja a fejlődést, népeket nyom el, s tévútra tereli a természetes osztály harcot.16 * A diplomáciai tárgyalások megkezdődtek, azonban nem a béke fenntartására, hanem a háborús tervek egyeztetésére, a háborús gépezet beindítására irányultak. Az európai szocialista pártok zöme és elsősorban a német és francia pártok vezetői még egy hónappal későbben is abban bíztak, hogy Berlin, a német császári kormány, mérséklőén fog hatni Bécsre. Ezzel szemben a merénylet első pillanatától kezdve — mint ismeretes — Berlin sarkallta Bécset agresszívabb magatartásra. II. Vilmos megrótta vonTschirschky bécsi német követet, amiért az osztrák kormányköröket higgadtságra intette, s a jelentés szélére ráírta a „jetzt oder nie" szavakat.17 Berlinben július 5 —6-án folytak le a sorsdöntő tárgyalások, amelyeken a császár, a német kormány biztosította Szögyénv berlini osztrák-magyar követet 13 Uo. 1914. júl. 7. 14 Uo. 1914. júl. 8. 15 Erre megint egy per nyújtja a legjellemzőbb bizonyítékot. Júliusban Luxemburg után J. Marclilewskit is bíróság elé állították, ugyancsak a hadsereg megsértésének, a hadsereg morálja gyengítésének vádjával. A per azonban éppen úgy, mint „Rózáé" a belső militarizmus síkjában maradt. Ugyanitt újra felvetik a tömegsztrájk-agitáció támogatását, de mindennek semmi köze a nemzetközi politika kényes kérdéseihez. (Lepziger Volkszeitung, 1914. júl. 18.). Is Trudovaja Pravda. 1914. No. 18. — idézi I. V. Besztuzsev: Borba bolsevikov protiv militarizma, Moszkva. 1962. 38. 1. 17 Fritz Klein: Deutschland von 1897 bis 1917. Berlin. 1961. 264. 1.
