Századok – 1964
Tanulmányok - Makkai László: Puritánizmus és természettudomány 1073
PURITANIZMUS ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNY 1085: gyakran fel is cserélt kifejezések: Sátán, rossz lelkiismeret, sötétség, tudatlanság, félelem azt mutatják, hogy a puritán gondolkozásban a Sátán önálló léte tulajdonképpen megszűnt, s kimondatlanul is az emberi gyöngeséggel, pontosabban a gyöngeséget (theológiai nyelven az eredendő bűnt, azaz a jóra való képtelenséget) szülő tudatlansággal azonosították. Ezzel a Sátán helyett az ember lett az Istennek immár nem antagonisztikus, hanem dialektikus ellentétpárjává. A Sátán elleni harc így lényegében a tudatlanság elleni harc; a puritán gyakorlatban az alaptalan félelmek felszínre hozása, leleplezése és legyőzése, a pszichoanalízis ősformája. Ismétlem, nem arról van szó, hogy a puritán prédikátorok kételkedtek volna a Sátán realitásában, azzal azonban, hogy hatását pusztán lélektani síkra szorították, hogy cselekvési területét az emberi tudatra korlátozták (nem materiálisán keríti hatalmába az embert, hanem mintegy rábeszéli, hogy féljen stb.), tulajdonképpen kétségbevonták a démonoknak és a boszorkányoknak materiális csodatevő képességeit is, abban a korszakban, mikor a boszorkányhit még igen eleven volt. Aki csak Shakespeare műveiből ismeri az akkori Anglia életét, az is rádöbbenhet Hamlet, Macbeth, Lear király vagy a Szentivánéji álom jeleneteiből, hogy a démonok, szellemek, boszorkányok micsoda orgiája tombolt nemcsak a tömegek, hanem a tanult emberek fantáziájában is, A kor babonáinak felsorolása helyett áll jon itt jellemzésül I. Jakab (akkor még skóciai király és az angol trón várományosa) 1589-ben történt esete. A király hajón tért haza Dániából s útközben vihar tört ki, melyből nehezen menekülhetett. Meg volt győződve, hogy a vihart boszorkányok támasztották, s nyomozást rendelt el. Seregestől hurcolták bíróság elé a gyanúsítottakat, akik a szörnyű kínzások hatása alatt hátborzongató rémmesék keretében vallották be bűnösségüket. A pör és a halálos ítéletek indokolására maga a király írt „Daemonologia" címen egy könyvet, melyben bőven taglalja a szellemvilág hierarchiáját s ateizmussal vádolja azokat, akik nem hisznek a démonokban és a boszorkányokban. A puritán szemléletben a viharhoz a boszorkányoknak semmi közük nem lehetett, hiszen a természeti változások egyedül Isten közvetlen cselekvésére vezethetők vissza, annál inkább van azonban közük az ördöghöz, ha azt állítják, hogy viharkeltés céljából szövetségre léptek vele, tehát erkölcsi és nem materiális felelősség terheli őket. Ebben az értelemben a puritánizmus sem ellenezte a boszorkányok megégetését, mint az erkölcsi elvetemültség büntetését, s így állásfoglalása gyakorlatilag semmit sem változtatott a középkori obskurantizmus e szörnyű megnyilvánulásán, a konzervatív vallásosság képviselőinek szemében azonban — mint Jakab király előbb említett kijelentése is mutatja — egyenesen ateizmusnak számított. A forradalom küszöbén írta Thomas Browne orvos és természettudós, egyébként igen képzett elme ós tehetséges író, Religio Medici című könyvében, hogy ,,a magam részéről mindig hittem és most is tudom, hogy vannak boszorkányok, és akik kételkednek létezésükben, nemcsak őket tagadják meg, hanem a lelket is, ezért nyilvánvalóan és következésképpen nem egyszerűen hitetlenek, hanem ateisták".17 Világos, hogy Browne a „lélek" szót nem pszichológiai, hanem animisztikus értelemben használja, s a puritánok, akik útban voltak az animisztikus lélek -fogalomtól a pszichológiai felé, az ő szemében szintén ateisták voltak. 17 Idézi: B. Willey : The Seventeenth. Century Background. London. 1953. 55. 1. 11 Századok 1064/5—6.
