Századok – 1964
Tanulmányok - Makkai László: Puritánizmus és természettudomány 1073
PURITANIZMUS ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNY 1077: úgy azonban, hogy mindazzal, amivel előremutatott a feudalizmusból a kapitalizmusba vezető irányban, egyben túlmutatott önmagán is. A római katolicizmussal szemben, mely a középkori világképen a tudományos gondolkozás által tört réseket erőszakkal eldugaszolva, megpróbálta önmagát a változó világban változatlanul megőrizni, az angol puritanizmus, a reformáció végső eleven hajtása, minden új törekvést és gondolatot befogadott, úgy kitágítva a vallásos világképet, hogy az végül is a deizmus burkolt ateizmusában oldódott szét. A deizmus nem titkos ateista álruhája volt, hanem a keresztény gondolkozás utolsó erőfeszítése, hogy az egyetemes világmagyarázatra való igényét érvényesítse, s mint ilyen, a puritánizmus belső fejlődésének végeredménye. Éppen ezért a puritánizmust helytelen volna annak a zsákutcának tekinteni, melybe a középkori obskurantizmus és vallási fanatizmus beletorkollott; sokkal inkább az a híd volt, amelyen az európai ember a modern gondolkozásba lépett. Mint az utolsó teljesigényű vallásos világmagyarázat, a puritánizmus magában hordozta a vallás egész egyetemes problematikáját, s azt oly éles következetességgel vetette fel, amilyen egy történelmi folyamat végső kifejletében el is várható. Mi volt az angol puritánizmus lényege? Erre a kérdésre már sokféle választ adtak, nem egyszer olyan választ is, hogy a puritánizmusi néven összefoglalt különböző vallási irányzatoknak nincs is közös lényeg magvuk, hacsak nem az, hogy egyaránt szembefordultak az anglikán államegyházzal. A forradalom előtti Anglia szektáinak zűrzavarában valóban nehéz úgy tájékozódni, hogy meglássuk a fától az erdőt. De minden túlzott egyszerűsítéstől mentesen is könnyen rá lehet mutatni arra, ami az anglikán egyház reformátori ellenzékét általánosan jellemzi: az egyház ,,megtisztítására" való törekvés, mint azt maga a puritán elnevezés is kifejezi. Ez a törekvés nem volt valami eredeti angol találmány, hanem a kálvini reformációnak azt a követelését visszhangozta, hogy el kell törölni a „pápista bálványimádás" minden maradványát. 1563-ban néhány kálvinista angol pap nyilatkozatot adott ki, melyben néhány látszólag formális követelményt állítottak fel, mint a vasárnapokon és a három főünnepen (karácsony, húsvét, pünkösd) kívüli ünnepnapok eltörlése, az úrvacsoránál és a keresztelésnél a térdeplés, mellverés és keresztvetés elhagyása, valamint a középkori papi öltözet mellőzése. Kívánságukat azzal indokolták, hogy a kifogásolt dolgok a bálványimádás és a babona maradványai. Nevetséges szőrszálhasogatásnak és elvakult bigottságnak tűnik, hogy a puritánok ezekhez a „semmiségekhez" börtön, száműzetés és halálbüntetés árán is makacsul ragaszkodtak, de tény, hogy ellenállásukból egyre szélesedő mozgalom bontakozott ki, mely a szertartások reformja mellett a presbiteri egyházszervezet bevezetését is zászlajára tűzte, s végül a feudális monarchia megdöntésére vezette a társadalom forradalmi erőit. A forradalmi „hosszú" parlamentnek 1640-ben első dolga volt a közel évszázada húzódó vallási vitát döntésre vinni, s ezen hasonlott meg első ízben a királlyal. Alig egy hónappal a parlament összeillése után londoni puritán körök benyújtották a híres „Root-and-Branch" petíciót, mely — mint neve is mutatja — a püspöki egyházkormányzásnak „gyökerestől-ágastól" való kiirtását követelte. Az ágak a püspöki egyház közéleti visszaélései voltak, melyeknek gyökerét a puritánok a „pápista maradványokban" látták. Ezeket a petíció részletesen felsorolja: a papi öltözet; szertartásos felállások, hajlongások, térdeplések, keresztvetések Isten és Jézus nevének említésekor, a
