Századok – 1964

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Marxista történettudományunk fejlődésének problémái 1011

MARXISTA TÖRTÉNETTUDOMÁNYUNK FEJLŐDÉSÉNEK PROBLÉMÁI 1049' A kutató tevékenység érthető módon ma még szinte kizárólag az 1945 — 1948 közötti periódusra összpontosul; csupán ennek beható vizsgálata szolgálhat szilárd kiindulásul a további kutatásokhoz is. S a közelmúlt években megjelent, még egyáltalán nem nagyszámú munka alapján néhány igen fontos történeti probléma megoldásához máris közeljutottunk. Mindenekelőtt — főként Nemes Dezső, Balázs Béla és M. Somlyai Magda értékes munkássága révén — feltárult az 1944 utolsó, 1945 első hónapjaiban lejátszódó fordulat történeti képe: az ellenforradalmi rendszer egyre mélyülő katonai-politikai válsága, a Szovjet Hadsereg magyarországi felszabadító harcai, a fasiszta államgépezet összeomlása s a forradalom erőinek a felszabadult országrészeken gyorsan kibontakozó fejlődése. A forradalom népi erőinek rögtöni talpraállásáról tanúskodik a nemzeti bizottságok megalakulása, széles hatásköre, a központi kormányhatalmat kiegészítő helyi hatalmi szerepe. A parasztság felszabaduló forradalmi energiáit bizonyítja a földosztásért már a szovjet csapatok megjelenésének másnapján megindított küzdelem, amely nagy szerepet játszott a radikális agrárátalakulás végrehajtásában. A nagybirtokrendszer megszüntetése nemcsak évszázados polgári demokratikus követelés megvalósítását jelentette, hanem egyben a tőkés gazdaságra mért első csapást is. A fordulat döntő mozzanata volt a proletariátus fellépése, a forradalmi munkásmozgalom, a kommunista párt újjászervezése. Az újjáépítés, munkájának spontán, tőkések nélküli megindulása a tőke feletti munkás-ellenőrzés nagy horderejű gyakorlatára vezetett. Mindezen események történeti feltárása természetesen felvetette az 1944 — 45. évi fordulat értékelésének problémáját. E körül már néhány évvel ezelőtt, de mostanában is heves vita bontakozott ki. A történeti valóság megszépítésével ugyanis olyan nézetek is felmerültek — pl. Korom Mihály idézett munkájának egyes megfogalmazásaiban —, amelyek szerint a háború végén már forradalmi helyzet bontakozott ki Magyarországon, s ezért a Szálasi-terror ideje egyben a népi demokratikus forradalom kezdetének idejét is jelentette. Ezt a szemléletet, amely messzemenően eltúlozta a tömegek körében még csak érlelődő, de ki nem bontakozott tendenciákat, a történetírásunk által feltárt tényekre hivatkozva joggal bírálták már az 1958-ban lefolytatott viták csakúgy, mint az utóbbi hónapokban — Balogh Sándor, Ságvári Agnes, Sipos János tollából — megjelent vitacikkek (ha az utóbbi szerző nem egy kérdésben — így a felszabadulás előtti és utáni helyzet összefüggéseinek vonatkozásában — maga is az egyoldalú leegyszerűsítés talajára csúszott). — E problémával természetesen szorosan összefügg az átalakulás jellegének kérdése is. Az álláspontok e tekintetben nem egyszer élesen eltérnek. Ha éppen a közelmúltban látott napvilágot olyan vitaírás, amely az 1947,—48-ig terjedő egész periódust polgári demokratikus jellegűnek fogja fel, s még az addig végrehajtott államosítások antikapitalista jellegét is kétségbe vonja, akkor van képviselője olyan álláspontnak is — Szabó Bálint nevét említhetjük elsősorban —, amely szerint a demokratikus feladatok megoldásának szakasza 1945 első hónapjaiban lezárult, s ez év nyarától kezdve már szocialista forradalom került napirendre. E szerint az 1945— 1948 közötti egységes történelmi korszakot két, egymáshoz kapcsolódó, de mégis elkülöníthető demokratikus (vagy népi demokratikus) és szocialista forradalmi szakaszra kell tagolni. E kérdések eldöntése, az átalakulás jellegének értékelése természetesen nagyon fontos. Meg kell azonban vallanunk, hogy a kérdésfelvetés jelenleg sokszor nem a tények kellő mélységű feltárásán