Századok – 1964

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Marxista történettudományunk fejlődésének problémái 1011

1050 PACH ZSIGMOND l'A Г. alapul, s ezért bizonyos fokig konstruált; hogy még kísért a valóságot leegyszerűsítő szemlélet, amely már lejátszódott történeti események analógiájára akarja magyarázni az újat, a demokratikus és szocialista forradalmak általános törvényszerűségeiben akarja teljesen feloldani a sajátosat. A kérdéseket konkrét kutatások útján, történetileg megközelítő munkák máris sok támpontot nyújtanak a reális értékelés kialakításához. A tömegmozgalmak és politikai küzdelmek tárgykörében készült tanulmányok — Ságvári Ágnes, Sánta Ilona nevét említhetjük — vagy az egyház és állam kapcsolatát vizsgáló munkák — Orbán Sándor eredményeire utalhatunk — a politikai történet számos fontos tényét tárták fel, amelyek mind rávilágítanak az átalakulás fokozatosságára, a demokratikus és szocialista elemek sajátos keveredésére, — amelyek fényt vetnek a tömegek és a hatalom fokozatos meghódításának folyamataira. Sajnos azonban a politikai történet területén a részletes kutatások még ritkán mennek túl az 1946. éven. Jóval átfogóbb az a kéj), amelyet a gazdaságtörténet oldaláról történt megközelítés útján nyerünk. Berend T. Iván monográfiája nyomán feltárult az 1945—48 közötti magyarországi fejlődés sajátossága. Az újjáépítés időszakában a helyreállítás nemzeti feladataiból, a stabilizáció országos érdekeiből kiindulva a tőke fokozatos háttéi'beszorítása valósult meg. Mit jelentett ez a fokozatosság a gazdaságpolitika kialakításában? Lenin a NEP-ről szólva az államkapitalizmus oroszországi lehetőségeiről a következőket írja: „Azt javasoltuk a tőkéseknek: Vessétek alá magatokat az állami szabályozásnak, vessétek alá magatokat az államhatalomnak, és a lakosság régi érdekeinek, szokásainak, nézeteinek megfelelő feltételek teljes megsemmisítése helyett fokozatosan fogjuk mindezt megváltoztatni állami szabályozás útján." Lenin utal arra, hogy az adott belső és nemzetközi erőviszonyok mellett az orosz tőke nem volt hajlandó alávetni magát az állami szabályozásnak; fegyveresen szembeszállt vele. „A tőkés osztálynak az volt a taktikája, hogy elkeseredett és kíméletlen harcba rántson bennünket, és ez a harc arra kényszerített bennünket, hogy mérhetetlenül nagyobb mértékben romboljuk le a régi viszonyokat, mint eredetileg terveztük.'^ Magyarországon azonban a helyzet másként alakult. A munkásosztály államhatalmi pozíciói, a belső és nemzetközi erőviszonyok lehetővé tették a gazdaságpolitika, a tőke elleni harc viszonylag békés, fokozatos módszereit. A tőkés tulajdont formailag még alig érintve, a MKP olyan állami gazdaságpolitikát alakíthatott ki, amely adó-, ár- és hitelpolitikával felülről, erőteljes munkásellenőrzéssel alulról — kettős • ellenőrzés alatt tartotta a nagytőke vállalatait. Az ellenőrzést és irányítást, az államhatalom szocialista tartalmának erősbödésével, fokozatosan szigorítva, a tőkés vállalatokat az államkapitalizmus útján a szocialista gazdaság felé vezette. A magántőkés vállalatokat tehát a népi demokratikus állam mindinkább a társadalom gazdasági érdekeinek szolgálatába állította. A tőkés eleinte szerezhetett profitot, gazdagodhatott, de e téren is lépésről-lépésre szűkebb korlátok közé került, s az állami gazdaságpolitika segítségével a proletárdiktatúra győzelmének idejére fokozatosan létrejöttek a vállalatok társadalmi tulajdonba vételének kedvező feltételei is. — E kérdéskör kapcsán — Ránki György monográfiája révén — a tervgazdálkodásra való áttérés sajátos népi demokratikus feltételeinek és útjának kibontakozásáról, az első hároméves terv időszakában a gazdaság minden területén végbement átalakulásról, a helyreállítás nemzetközileg is páratlan eredményű befejezéséről ugyancsak beható ismeretekkel rendelkezünk-