Századok – 1964

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Marxista történettudományunk fejlődésének problémái 1011

1034 PACH ZSIGMOND l'A Г. közös hazáról harsogó nacionalista népámítás, mind a szocialista munkások nemzetietlenségéről-hazafiatlanságáról rikoltozó nacionalista rágalmazás ellen. Ezt a — kopott, de mégsem hatástalan — rágalomsablont, mint fentebb már szó esett róla, a magyarországi reakció is lépten-nyomon alkalmazásba vette. Ezt hajtogatták az ellenforradalmi rendszer évtizedeiben, ezt próbálták feltámasztani 1956-ban az ellenforradalom napjaiban. Az effajta előzmények szilárd elvi következetességet, egyben különös körültekintést, a hazára és nemzetre vonatkozó marxista—leninista álláspont teljes, félreérthetetlen és félremagyarázhatatlan kifejtését teszik kötelességünkké a nacionalista történetszemlélet maradványai elleni harcban, — nehogy esetleges hiányok vagy félreértések akaratlanul éppen a még nem is olyan távoli múlt reakciós propagandájának reminiszcenciáit idézzék. Kiváltképp parancsolóan lép fel ez a követelmény, ha a történelemszemlélet nacionalista maradványai elleni küzdelmet nem korlátozzuk a szakemberek szűk körére, hanem — s ezt a kérdés ideológiai-politikai jelentősége teljességgel indokolja, sőt megkívánja — a közvélemény széles nyilvánossága elé visszük, ahol állíthatjuk-e, hogy nincsen már semminő talaja az efféle re^onálásnak ? A burzsoázia és a proletariátus között ,,a haza kérdésében folyó több mint évszázados polémia" s e harc magyarországi tanulságai is arra köteleznek, hogy a nacionalizmus ellen harcolva egyszerre küzdjünk a hazának-nemzetnek osztályfeletti kategóriává, örök értékké hamisítása és a proletároknak, kommunistáknak hazafiatlansággal, a nemzeti érdekek iránt közömbösséggel való rágalmazása ellen; arra köteleznek, hogy ne érjük be a Kommunista Kiáltvány ,, haz át 1 ans ág ' ' - tété -lének általános és elvont értelmezésével, hanem azt, híven Lenin útmutatásához, „történelmileg, . .. más tételekkel összefüggésben, . . . a konkrét történelmi tapasztalatokkal összefüggésben" vizsgáljuk, — úgy amint ezt most legteljesebben éppen Molnár Erik valósította meg a vitacikkekre írt válaszában. De sajnos — csak a válaszában. Ha Molnár Erik a válaszcikkében (annak I. pontjában) foglalt sokoldalú elemzést, amely Lenin csaknem valamennyi idevágó megjegyzésének számbavételén nyugszik, már a kiindulásnál olvasói elé tárta volna; ha nem lett volna az a (vitatható) véleménye, hogy a „kivételek" felsorolásával talán „gyengíti" a marxizmus alaptételét, — akkor szükségtelenné 'vált volna egy sor jogos ellenvetés és kiegészítés, elkerülhetővé egy soi' félreértés (nem utolsósorban az olyan nézet, hogy a tárgyalt cikksorozat „a Kommunista Kiáltvány haza és nemzet kérdésével kapcsolatos megállapításainak marxizmustól idegen, egyenesen a burzsoázia rágalmait igazoló leegyszerűsítését teszi gondolatmenetének elvi kiindulópontjává"). Egyben inkább lett volna elérhető, hogy a vita ne Molnár Erik fejtegetéseinek hiányaira, hanem történetírásunknak-történetszemléletünknek Molnár Erik által feltárt hiányaira, hibáira koncentrálódjék. 5. A nacionalista szemlélet maradványai elleni ideológiai harc, a nacionalizmus osztályjellegére vonatkozó marxista—leninista tanítás kifejtése és konkrét alkalmazása tehát továbbra is egyike történettudományunk legfontosabb és legidőszerűbb feladatainak.* * Ehelyütt szükséges megemlíteni A magyar nacionalizmus kialakulása ós története című, a közelmúltban napvilágot látott gyűjteményes kötete, amelynek értékelésérejelen tanulmányban még nem térhettem ki.