Századok – 1964

Tanulmányok - Mickun; Nyina: A Mesta a XVIII. században 74

A il ESTA A XVIII. SZÁZADBAN 97« Azzal, hogy a Mesta birtokba vette a szántóföldeket, koldússorsra és kihalásra ítélte nemcsak magukat a bérlőket és családjaikat, hanem ezek mezőgazdasági munkásait és cselédeit is. „Minden Mesta-tag által elfoglalt dehesán ... — írja Estremadura főkapitánya — 30—40, vagy még több ökörfogatot ós földműves családot semmisítettek meg, amelyek ott 50—60, vagy még több, a szántásban nekik segédkező munkással együtt telepedtek meg. Eyen nagy számú jószág és nagy számú család pusztulása óriási szeren­csétlenség."107 Bármily nagy is volt a Mesta szántóföld-foglalásai következtében föld­jeikről közvetlenül elűzött parasztok száma, a Mesta által kisajátított paraszt­ság összlétszáma még sokkal nagyobb volt. Az olyan parasztok is, akiket formálisan nem űztek ugyan el, akiknek szántóföldjét meg is hagyták, lépten­nyomon kénytelenek voltak elhagyni ősi földjeiket, mert a Mesta elfoglalta legelőiket. Ismertetve azokat a különféle eljárásokat, melyeket a trasliumantes a földfoglalások érdekében alkalmazott, Paino ezt írja: „A trashumanték elfoglalják a dehesák minden legelőjét, s a földművelőnek csak azt hagyják meg, ami közvetlenül a szántóföldhöz tartozik. Mivel azonban szántás-vetés nem végezhető el jószág nélkül . . . , az ilyen eljárás nem jelent megoldást. A parasztok azt tartják, hogy jobb, ha csak földjüket vesztik el, semmint azzal együtt ingóságaikat és életüket is."108 A Mesta-tagok a parasztságot nemcsak az általuk bérelt dehesák elfog­lalása révén sajátították ki. Abbeli igyekezetükben, hogy minél több legelőt szerezzenek, elfoglalták a közlegelőket is, kiszorítván onnan is a parasztokat. Ezt a közlegelő fajtájától függően különféle módon tették. Külön eljárásuk volt például a propios elfoglalására. (így hívták azokat a közösségi földeket, amelyek bérbe voltak adva, s amelyek jövedelme a községi kiadások — tanítói fizetések, elemi csapások károsultjainak segélyezése stb. — fedezésére szol­gált.) A Mesta kiharcolt magának egy olyan törvényt, amely szerint a propios­dehesákat árverésen kell bérbe adni. Ez a törvény lehetővé tette a tras­humantéknak, hogy olcsó áron minden nekik megtetsző propriost megszerez­zenek: az árverésen olyan nagy összeget neveztek meg, hogy az összes többi pályázó kénytelen volt visszalépni. A Mesta-tagok ezután, élve bérmegállapító privilégiumukkal, alaposan leszállították a kérdéses telkek bérleti díját. Ilyen módszerrel néha még azokat a telkeket is elkapkodták, amelyeket korábban már más trashumanték foglaltak el. így például egy Meridi Garcia de Cordoba nevű corregidor arról ad hírt, hogy 1764-ben árverést tartottak a város propiosára. „Az egyik riveriego (estantes-tulajdonos) Quarto del Cerro Verde legelőjét évek óta egy trashumantéval közösen használta. Alku­dozott erre a legelőre egy másik trashumante is. Meg is kapta 17 700 real rendkívül magas összegért, amit az utólagos bérmegállapítás 3690 realra szállított le. Ez 368 reallal volt kevesebb a szokásos árnál . . . , ami csök­kentette a propios jövedelmezőségét és megkárosította a riveriegót, akit elűztek. Hasonló károsodás érte don Francisco Atienzát is ... a Santa Anna dehesa árverése során."109 Hogy a különféle dehesák elfoglalása milyen méreteket öltött, erre néhány példából következtethetünk. Egy lereni Marahuiz de Valde Loro nevű corregidor például arról tájékoztat, hogy a városnak tíz deliesája van, 107 Uo. f. 101. 108 Uo. f. 6. 109 Uo. f. 105. 7 Századok

Next

/
Thumbnails
Contents