Századok – 1964

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Marxista történettudományunk fejlődésének problémái 1011

MARXISTA TÖRTÉNETTUDOMÁNYUNK FEJLŐDÉSÉNEK PROBLÉMÁI 1029' ségi küzdelmek, valamint a reformkor és 1848 vizsgálatára való koncentráltsága — ezek persze önmagukban rendkívül fontos kutatási témák voltak s így ezen a ponton is világos az eredmények és hibák egymásba fonódó jelentkezése — ilyen mértékben, ilyen arányban túlzásba, egyoldalúságba ment át. Másrészt a történészmunkának ez a beállítottsága — amikor helyesen reagált dolgozó népünknek, közvéleményünknek történeti érdeklődésére, fogékonyságára, hazafias érzületére, a nemzeti hagyományok iránti megbecsülésére — nem volt mentes attól a hatástól, hogy valamiféle „nemzeti dicsfénnyel" vonja be, övezze hazánk múltját; nem volt mentes attól, hogy a hamis nemzeti büszkeségnek nacionalista, a szocialista hazafisággal és nemzetköziséggel összeegyeztethetetlen velleitásait legyezgesse. A történeti szemlélet ilyetén eltolódása nem ritkán óhatatlanul maga után vonta, hogy múltunkat ne teljes valóságában, hanem mintegy megszépítve ábrázoljuk, az olvasók figyelmét akarva-akaratlan eltereljük történelmünk reakciós korszakairól, s főként annak a ténynek mély, felelősségteljes és gyötrelmes átélésétől, hogy a magyar nép éppen a szóbaníorgó korszakban, a XV. század végétől kezdve egyre inkább, majd századosan elmaradt a haladás élvonalától, gazdaságitársadalmi fejlődése lelassult, deformálódott, elkanyarodott, — úgyhogy csak most, felszabadulva, a szocialista rend győzelmével, gyökeresen új körülmények között nyílik lehetősége a késés, az elmaradás végleges és mindentekintetben való felszámolására, — amikoris a feudális és tőkés századok mulasztásait persze a leghaladottabb termelési-társadalmi viszonyok között sem pótolhatjuk egyik napról a másikra, hanem csak szívós munkával, céltudatos és áldozatos, de immár — a gyökeresen megváltozott osztály viszony oh mellett — világos perspektívájú erőfeszítéssel. Úgy hittük, xigy éreztük, történetkutató és -író munkánkkal, múltunk felemelő-lelkesítő hagyományainak megjelenítésével jól szolgáljuk a jelen harcait, a szocialista építést, — pedig voltaképpen csak egyoldalúan tettünk eleget történetírói tisztünknek, ,,a történelem az élet mestere" feladatának,, fogyatékosan tettünk eleget történelmünk tanulságai szigorú marxista tudományossággal, elvhű kommunista pártossággal történő s a szocializmus építését éppen ezáltal igazán szolgáló levonása követelményének. -Kétségtelenül lendületes és eredményekben sem szűkölködő történészmunkánk jelzett tematikai és szemléleti egyoldalúságának veszélyét még fokozta, hogy a függetlenségi mozgalmak és nemzeti harcok feltárásához képest jóval kevesebbet tettünk amaz osztály történetének vizsgálatában, amelynek vezetésével népünk ismét a társadalmi haladás élvonalába zárkózhatott fel, amely a szocializmus építését szolgáló nemzeti összefogás vezetésére egyedül hivatott: a munkásosztály történelmének, küzdelmeinek és fejlődésének kutatásában. Anélkül, hogy ezen a ponton a témakör részletesebb vizsgálatába bocsátkoznánk, csupán jelezni kívánjuk: az 50-es évek első felében a magyar munkásmozgalom történetének tárgyköréből úgyszólván egyetlen időtálló, maradandó értékű monográfia látott napvilágot: Nemes Dezső munkája az Altalános Munkásegylet történetéről (aminthogy korábban, a centenárium idején is ugyanő, valamint Mérei Gyula foglalkozott a kialakuló munkásosztály önálló osztályköveteléseiért való fellépésével az 1848 évi polgári forradalom időszakában). A létrejövő Munkásmozgalmi Intézet jelentősnek ígérkező tevékenységét és hasznos erőfeszítéseit a magyar munkásmozgalom történeti forrásainak feltárására és publikálására, egyes kérdéseinek feldolgozására, a szektásság és személyi kultusz viszonyai a legközvetlenebbül bék-