Századok – 1964

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Marxista történettudományunk fejlődésének problémái 1011

1022 PACH ZSIGMOND l'A Г. Magyarországra is nagy tételekben exportáltak, főleg textilárut, s a magyarországi piac jelentős részét a maguk számára foglalták le. A magyarországi ipari-városi fejlődés kezdettől fogva szembetalálkozott a nemzetközi piaci kapcsolatokkal, az iparcikk-importtal, kezdettől fogva a fejlettebb nyugateurópai ipar és kereskedelem nyomása alatt állott, ami a XV. század derekától szemlátomást fokozódott. (Lásd erre nézve Szűcs Jenő monográfiáját, akinek további várostörténeti kutatásai elé nagy érdeklődéssel tekintünk.) Az a megállapítás azonban már kérdésesnek látszik, amely szerint az addig előremutató fejlődés már a XV. század második felében megtorpant, s így már a XV. század másik fele is lényegében az elkanyarodási folyamathoz tartozik. Vitathatónak tartjuk továbbá a marxista történetirodalmunkban kifejtett olyan nézeteket, amelyek szerint a magyar, ill. közép- és kelet-európai fejlődés későbbi deformálódásához a „fő alapot" e társadalmak „már előbb kialakult szerkezeti elváltozásai képezték" (Wittman Tibor). Még kevésbé tudunk egyetérteni azzal a felfogással, még kevésbé tartjuk a további kutatásokban gyümölcsöztethetőnek azt a véleményt, amely szerint a „kelet-európai országok feudális fejlődése . . . számos különböző alapadottság következtében másként alakult", mint a nyugat-európai; így a „kapitalizmus egyedül a nyugat-európai társadalmi fejlődésből fakadhatott igazán bensőleg". (Történelmi Szemle, 1959. 471. 1.) Talán nem tévedünk, ha úgy látjuk: az ilyen felfogás (amely úgyszólván áthidalhatatlan árkot von a nyugat-európai és a kelet-európai fejlődés között) szinte ellenképe a korábbi dogmatikus látásmódnak, annak a szemléletnek, amely a kapitalizmus kialakulásának általános törvényszerűségeit, e törvényszerűségek érvényesülésének nyugat-európai alakját sematikusan erőltette a magyarországi fejlődésre. Amint leküzdöttük a korábbi túlzást, nyilván kritikusan kell állást foglalnunk a szemléletnek utóbbi elhajlásához is. Van tehát probléma jócskán ezen a területen is. S egyben érdemes is itt további kutatásokat végeznünk. Hiszen nem kevesebbről van szó, mint történelmünk egyik kulcskérdéséről: mikor, milyen körülmények között, milyen tényezők hatására következett be a hazai fejlődésnek az a megtorpanása, elkanyarodása és deformálódása, amelynek következtében Magyarországon a feudalizmus uralma hosszan elhúzódott, a feudális rendből a tőkés gazdaságba való átmenet csak a XIX. században ment végbe, s a kapitalizmus fejlődése a továbbiakban is súlyos feudális csökevényektől terhelten, sajátos feltételek között haladt előre; mik a történeti okai annak a késésnek, elmaradásnak, amelyet végső soron csak a győzelmes szocialista rend képes felszámolni, hazánkat ismét az emberi haladás élvonalába állítva. 3. Közvetlenül ugyancsak főként XVI—XVIII. századi történelmünkhöz fűződött, ezen belül török elleni harcaink és Habsburg-ellenes függetlenségi küzdelmeink témaköréhez kapcsolódott a közelmúlt évek legszélesebbkörű történészvitája: az a vita, amely a haza és nemzet fogalmának történeti értékelése, ill. a történetírásunkban meglevő nacionalista maradványok körül, az ezek ellen folyó harc követelményei körül zajlott, — de mind eszmei-tudományos jelentőségével, mind történelmünknek úgyszólván egészét átfogó problematikájával messze túlnőtt az eredetileg érintett időkör fentemlített kronológiai keretein. E kérdéskör elemzése kiváltképpen megkívánja, hogy vissza-