Századok – 1964
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Marxista történettudományunk fejlődésének problémái 1011
MARXISTA TÖRTÉNETTUDOMÁNYUNK FEJLŐDÉSÉNEK PROBLÉMÁI 1021' századot nem tekinti a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenetnek, hanem legfeljebb a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet előtörténetének, s a következő század jórészével együtt a kései (és nem a bomló) feudalizmus — Közép- és Kelet-Európára sajátos — korszakának minősíti, — természetesen korántsem jelenti a korszak gazdasági-társadalmi problematikájának lezártságát, megoldottságát. Az oki összefüggések további vizsgálatára, teljes tisztázására van szük-' ség, elsősorban a magyarországi polgárság XV—XVII. századi fejlődésének tüzetes vizsgálatára, polgárságunk gyengesége okainak alapos feltárására, — hiszen világos: éppen ez tette képtelenné, hogy ellenálljon a feudális jellegű földesuraság győzelmének; ez tette lehetővé, hogy a nemesi osztály képviselői egy időre tért hódítsanak a gazdasági élet oly ágazataiban is, amelyek Nyugat-Európában jellegzetesen a városi polgárság működési területét képezték. Éppen a városok ipari—kereskedelmi fejlődésének megrekedése, a polgárság gazdasági-politikai gyengesége (ami egyben a jobbágyság antifeudális harca városi osztályszövetségesének gyengeségét vagy éppen hiányát is jelentette), a nemesi földesurak ebből folyó politikai és gazdasági túlsúlya — ezek az osztályerőviszonyok tették lehetővé a feudális rend újabb stabilizációját a kelet-elbai országokban, ezek képezték a „második Leibeigenschaft" kifejlődésének fő osztály feltételét. — Az is nyilvánvaló, hogy a modern világpiaci kapcsolatok jelentkezése a XVI. század második felétől kezdve erősen felfokozta a fejlődési különbségeket az iparosodó Nyugat-Európa és az annak külső agrárövezetévé süllyedő Közép- és Kelet-Európa között, — minőségivé, lényegivé tette azokat a különbségeket, amelyek — kivált az iparosodásban, városi fejlődésben — mennyiségileg, fokozatilag már a XV. század második felében is fennálltak. Az azonban már további vitatást-kutatást igényel: milyen szerepe volt az elmaradás e felfokozódásában a dél-német kereskedőtőkének ; mennyiben áll helyt Makkai Lászlónak ama felfogása, amely éppen a „dél-német kereskedőtőke gyarmatosító behatolásában" látja „a kelet-európai társadalomfejlődés kedvezőtlen irányvételének kiinduló pontját", a „második jobbágyság feltételeit megteremtő nyugati expanzió" képviselőit; s úgy véli, hogy a hazai polgárság terjeszkedését alapjában a dél-német kereskedőtőke expanziója bénította meg, amely utóbb, visszavonulva, „megürülő hadállásokat" hagyott maga után a földesurak gazdasági tevékenysége számára. Ember Győzőnek az 1542 évi harmincadnaplókra vonatkozó alapos történeti-statisztikai vizsgálódásai — oly időpontról van tehát szó, amikor a „dél-német kereskedőtőkének az inváziója az osztrák Habsburgok országaiban csúcspontját " érte - minden esetre nem szólnak e feltételezés mellett. Nyilvánvalóan óvakodnunk kell egy újabb gyarmatosítás-elmélet kidolgozásától, előtérbe állításától, amikor alighogy kiláboltunk a Habsburg-gyarmatosítás e korszakra vonatkozó egyoldalú túlhangsúlyozásából. Fontosnak, szükségesnek tartjuk azoknak a mennyiségi-fokozati különbségeknek további beható kutatását, amelyek Magyarország és a nyugateurópaiországok fejlettségi színvonala között már az elkanyarodási folyamat megindulása előtt, a XV. század második felében is fennálltak, főként éppen az ipari-városi fejlődés szempontjából. Hiszen e téren a magyarországi feudalizmus későbbi indulását jóval nehezebb volt behozni, semmint az agrárviszonyok területén. A magyarországi városok céhes kézművességének már a kibontakozáskor súlyos versennyel: az észak-olasz, a dél-német és aflandriai városok jóval fejlettebb iparának konkurrenciájával kellett megküzdenie, amelyek 7 Századok 1964/5—6.
