Századok – 1964

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Marxista történettudományunk fejlődésének problémái 1011

MARXISTA TÖRTÉNETTUDOMÁNYUNK FEJLŐDÉSÉNEK PROBLÉMÁI 395' egyoldalú tétel ismételt hangoztatása egyrészt azt szolgálta, hogy elterelje a figyelmet a magyar és a közép-keletenrópai szláv népek történeti fejlődésének közös vonásairól, törvényszerűségeiről; másrészt a török ellenében Bécsre való utaltságunkat, a Habsburg-monarchiához való tartozás pozitív hatását volt hivatva kidomborítani; végül a magyar nagybirtok törökkorbeli „állami és nemzeti funkcióinak" hirdetésével a nagybirtokrendszer fennmaradásának jogosultságát, a nagybirtok nemzeti hivatását kívánta történetileg alátámasztani. ,, .. . Magyarországon . . . éppen a háború permanenciája miatt olyan irányt л ей a szociális és gazdasági fejlődés, amely eltérve a nyugatitól, a nagybirtoknak sokkalta nagyobb hatáskört biztosított, semmint volt neki a nyugati országokban." Az újabb magyar történetkutatás — amellett, hogy új forráskiadványok további bizonyító anyagára támaszkodva nagy nyomatékkal húzza alá a török hódítás okozta igen súlyos emberi és anyagi veszteséget, a török uralmának a haladást nagymértékben fékező, rendkívül negatív hatását — nem találta elegendőnek történetünk további kedvezőtlen fejleményeit kizárólag ez egyetlen tényezőre visszavezetni. Egyrészt bebizonyította a fentemlített hármas eseménysor állomásainak szerves okozati összefüggését — a centralizált államszervezet összeomlása alapjaiban megingatta a rendi anarchiába süllyedő ország védelmi képességét, s a parasztháború véres megtorlása után az urak nem merték már (miként valaha Hunyadi) a jobbágynépet a török ellen fegyverbe hívni (lásd Elekes Lajos Hunyadi-monográfiáját, ill. Székely György idevágó tanulmányát) — , másrészt szélesebb, nemzetközi síkra emelte az egész probléma-komplexum tanulmányozását, rámutatva arra, hogy a magyarországihoz hasonló negatív fejlemények számos más közép- és kelet-európai ország XVI—XVIH. századi történetében is fellelhetők, — köztük olyanokéban (mint Csehország és főleg Lengyelország), amelyeket közvetlenül nem ért ozmán támadás, ill. nem kellett elszenvedniök a török iga nyomasztó súlyát. Éppen ez a tény indította kutatóinkat annak az irányvételnek, társadalomfejlődési szakasznak a tüzetes tanulmányozására, amelyet a marxista történettudomány Engels nyomán a ,,joblágyrendszer (Leibeigenschaft) második kiadásának" nevez, — amely számos közép- és kelet-európai nép XVI—XVIII. századi történetében (természetesen jelentős országonkénti különbségekkel) alapjában közösnek minősíthető, s amely sajátos közép-kelet-európai fejlődési irányzatnak Magyarország egyik történeti változatát képviseli. Forráskiadványok és feldolgozások sora, egyebek közt Makkai László, Maksay Ferenc, Eckhart Ferenc, Varga Endre, Ember Győző, Wittman Tibor, N. Kiss István és mások munkái járultak hozzá ennek a — korábbi magyarországi fejlődésmenettel ellentétes, az egyidejű nyugat-európai fejlődéstől mindinkább eltérő, elkanyarodó — fejlődési irányzatnak vizsgálatához, megvilágításához, gazdasági és társadalmi jellemzéséhez. Rá kell azonban mutatnunk: éppen e széles nemzetközi látókör követelménye és megvalósítása csak a legutóbbi években kezdett többé-kevésbé következetesen áttörni történettudományunkban; hiánya vagy korlátozott alkalmazása a korábbi időszakban, kivált az 1950 és évek elején, nem kevés hibára, torzulásra vezetett a korszak vizsgálatában, értékelésében. Főleg két mozzanatra kell itt utalnunk. Az egyik. Marxista történetírásunk kezdettől fogva figyelmet szentelt — klasszikusainknak a kelet-európai fejlődésmenet sajátosságaira vonatkozó megjegyzései alapján — a Kelet-Európa számos országában érvényre jutó-