Századok – 1964
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Marxista történettudományunk fejlődésének problémái 1011
MARXISTA TÖRTÉNETTUDOMÁNYUNK FEJLŐDÉSÉNEK PROBLÉMÁI 1017' szükség van reá, hogy előmozdítsuk a témakör további beható marxista tanulmányozását, újabb összefüggések kimunkálását. A témakör további kutatása egyrészt nyilván ama sajátosságok részletezőbb ós differenciáltabb kidolgozására kell, hogy irányuljon, amelyeket a feudalizmus kialakulása általános törvényszerűségei érvényesüléseként lejátszódott konkrét történeti folyamatok Közép- és Kelet-Európa népeinél, így a magyar társadalomfejlődésben is öltöttek. Az eddig közzétett részlettanulmányok alapján jogos várakozással tekinthetünk e téren Bartha Antal disszertációjának publikálása, valamint mások munkálatai elé. Másrészt nyilvánvalónak tűnik, hogy a kutatások előbb-utóbb megérlelik annak feltételeit, hogy — más országok marxista történészeivel együttműködve — teljes szélességében vethessük fel a legfőbb elvi kérdést: a feudális társadalomnak az ősközösségi rendből a rabszolgatartó formáció kihagyásával, ill. kifejlődése nélkül végbement kialakulása problematikáját, — amint ez a folyamat nemcsak a magyar, hanem (természetesen különféle történeti változatokban) számos germán és szláv népnél is elénk tárul. Ez a fejlődési lehetőség, a — hogy úgy mondjuk — ,,nem rabszolgatartó út" lehetősége, a közvetlen feudális fejlődés lehetősége a korai középkorban, azért nyílhatott meg és válhatott valóra, mert az emberiség egy részének fejlődése előzőleg, az ókorban, már végigjárta a rabszolgatartó utat; mert több nép már eljutott ezen az úton a rabszolgatartó társadalom bomlásához, a feudális viszonyok keletkezéséhez, e forradalmi jellegű átalakuláshoz; mert a termelőerők és a társadalmi viszonyok fejlődése addig elért eredményeit bizonyos mértékig átvehették, azok hatása alá kerültek ama népek, amelyek a feudalizmusba való átmenet nagy történeti korszakában kezdtek kiemelkedni az elmaradottságból, az ősközösségi-nemzetségi rend patriarchális viszonyaiból, s léptek az osztálytársadalom kifejlődésének útjára. így vált lehetségessé a magyar népnél és más népeknél, hogy — bár az ősközösségi rend bomlásával mind rabszolgatartó, mind feudális jellegű viszonyok megjelentek — az előbbiekkel szemben az utóbbiak uralkodjanak el, váljanak általánossá, határozzák meg a kibontakozó társadalmi formáció alapvető jellegét. Leninnek a Kommunista Internacionálé II. kongresszusán kifejtett tétele szerint — ezt a tételt az 1960. évi Moszkvai Nyilatkozat fejlesztette tovább — azon népek előtt, amelyek a mi korunkban, a szocializmusba való átmenet világtörténeti korszakában emelkednek ki a kapitalizmus előtti formákból, a feudális vagy éppen patriarchális elmaradottságból, megnyílik a nem kapitalista úton való fejlődés lehetősége. Megnyílik pedig éppen azért, mert az emberiség egy részének a fejlődése előzőleg, az újkorban, már megjárta a kapitalista utat; mert több nemzet már eljutott ezen az úton a kapitalizmus megdöntéséhez, a szocialista forradalomhoz, és létrehozta a szocialista világrendszert; mert a szocialista nemzetek átadják a termelőerők fejlődésének elért vívmányait az elmaradottságból feltörekvő népeknek, s utóbbiak magukévá tehetik a társadalmi fejlődés leghaladóbb tapasztalatait. A fentebb előadottak — talán nyers, vázlatos és hipotetikus formájukban is — arról tanúskodnak, hogy Lenin tétele, a marxizmus alkotó továbbfejlesztése megtermékenyítő hatást gyakorolhat korábbi időszakok történeti elemzésére, a marxista történeti elmélet általános fejlődésére, — aminthogy a történettudományi kutatások is akkor töltik be igazán feladatukat, ha a maguk részéről is hozzájárulnak a marxizmus—leninizmus elméletének továbbfejlődéséhez, a napjainkban felmerülő új elméleti problémák megvilágításához.
