Századok – 1964

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Marxista történettudományunk fejlődésének problémái 1011

1016 PACH ZSIGMOND l'A Г. vármegyeszervezet hatását a magyar intézmény kialakulására. — Itt bizonyos érintkezési pontot is találunk Váczy Péter említett tanulmányával, aki maga is úgy vélekedett, hogy a magyar várispánsági szervezet merőben különbözött az itt élt szlávok „ősi földváraitól", amelyek csupán „azt a célt szolgálták, hogy a lakosság veszély idején oda menekülhessen". Itt egyfelől a szlávok fejlettségi foka kerül kétes megvilágításba, másfelől a várszervezet osztályfunkciója marad homályban. Váczy Péter tanulmánya — aki, mint egy vonatkozásban fentebb idéztük is, számos hasznos megjegyzést fűzött a korai magyar történet kérdéseihez — egyébként sem volt ment hasonló ízű reminiszcenciáktól. A kalandozásokat „a magyar társadalom már a délorosz szteppén kitermelt heroikus magatartásából" vélte levezethetni. Kétségbe vonta, hogy a honfoglalás zsákmánya (az itt talált és alávetett szlávok) nagyrészt éppen a fejedelem és a főnökök vagyonát gyarapították, hiszen — úgymond — a zsákmányhoz az egész hadnak elismert joga volt; tehát, a régebbi szemlélethez hasonlóan, nem vett tudomást a már fejledező osztály viszonyokról a honfoglaló magyarok társadalmában. A magyarságnak a XIII. század első feléig megőrzött „félnomád" életmódját bizonyítani célzó fejtegetései ugyancsak azért nem hatnak elégséges meggyőzőerővel, mert a földművelésre való áttérés kérdését a feudális osztályviszonyok általánossá válásától elvonatkoztatva, a termelőerők fejlődését a termelési viszonyok alakulásától egészében elkülönítve vizsgálja; stb. Azért időztünk el egy keveset ennél a problémakörnél, mert az fontos helyet foglalt el az elmúlt évtized hazai történetirodalmában, s körötte történettudományunknak egyik jelentős vitája — az adott korszak kérdésein (bizonyos értelemben) túlmenő jelentőségű, magának a marxista történeti elméletnek és módszernek az értékét érintő vitája — zajlott, kivált 1958—59 táján, látszólag részletkérdések körül, vagy kimondatlanul, ill. egy szókimondásbán éppen nem szűkölködő, szenvedélyes hangú, de a frontokat és fő kérdéseket összemosó-elburkoló ,,mellékhadszíntér"-vita faszádja mögött. Abban az időben zajlott mindez, amikor különösen szükség volt beható, differenciáltan részletező, sematizálástól-vulgarizálástól mentes történeti vizsgálódásokra; de ugyanily égetően szükség volt arra, hogy éberen őrködjünk történettudományunk eszmei tisztaságán, hogy világosan lássuk az antimarxista, burzsoá nézetek beszüremkedésének veszélyeit, s meggyőző marxista kritikával, az új eredmények tiszta búzájából a pelyvának gondos kirostálásával, verjük vissza, hárítsuk el ezeket a veszélyeket. Azóta a vita elült, a zúgó moraj lecsendesedett, s a korszakra vonatkozó marxista történeti összképünk — mint ez a fentiekből is kitűnhetett — újabb fontos vonásokkal gazdagodott. Azzal azonban már korántsem lehetünk megelégedve, hogy a vita tartalmi-érdemi lezárása mindmostanáig elmaradt; mindmáig nem került sor Váczy Péter és Györffy György tanulmányainak alapos elemzésére, új, helytálló megállapításaik méltatására, elméleti tévedéseik, elvi gyengeségeik konkrét bírálatára.* E munka elvégzésére pedig — amit jelen rövid megjegyzéseink természetesen nem pótolhatnak — okvetlenül szükség van. Szükség van reá, hogy elősegíthessük e nagy erudiciójú és jeles készségű kutatók további tevékenységét, amire bizton számítunk; *Legújabban Elekes Lajos: A középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásáig e. művében több fontos észrevételt tett Györffy György tanulmányaira.