Századok – 1964

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Marxista történettudományunk fejlődésének problémái 1011

1014 PACH ZSIGMOND PÁL » 1. A feudális társadalom és állam magyarországi kialakulási folyamata fő vonalainak marxista megvilágítása — Molnár Erik munkásságának érdeméből — már a felszabadulást közvetlenül követően rendelkezésre állt, s jelentős szerepet töltött be a materialista történetszemlélet hazai elterjesztésében, a magyar történet marxista kidolgozásának megalapozásában. A magyar társadalom története az őskortól az Arpádkorig c. mű (I. teljes kiadása: 1945) gyökeresen újat hozott a korszakra vonatkozó (különben igen terjedelmes és gazdag) polgári szakirodalomhoz képest. Azzal a polgári állásponttal szemben, amely a hűbériséget legfeljebb a szenior-vazallus jellegű viszonylatok körében, a hűbéri kíséret, ill. a hűbéri láncolat körében kereste és lelte fel — így folyhatott a 30-as években történettudományunkban még élénk vita arról, volt-e társadalomfejlődésünknek egyáltalán hűbéri korszaka — , Molnár Erik műve a feudalizmus magyarországi kialakulását is mint osstá/í/társadalom, mint alapvetően ellentétes érdekű osztályokból álló társadalmi formáció létrejöttét értelmezte és jellemezte, s kimutatta, hogy az osztálytársadalom kialakulásának általános törvényszerűségei a magyar történelemben is érvényesültek. Azzal a szellemtörténeti nézettel szemben, amely a szentistváni magyar „keresztény királyság" létrejöttét az „évezredes magyar lélek" sajátos produktumaként, az „egész magyarság lelkének" megnyilatkozási formájaként tüntette fel, bebizonyította, hogy a magyar állam az osztályviszonyok fejlődésének, a kibékíthetetlen osztályellentétek megjelenésének terméke, s így keletkezéstörténete csakis a marxista—leninista államelmélet segítségével érthető meg és írható le. Azzal a felfogással szemben, amely a magyar királyság korai szervezetét vizsgálva csak a germán és itáliai kult árhatásokat méltatta érdeklődésre, s a szláv népek történeti szerepe lebecsülésének — lényegileg fajelméleti — irányzatához csatlakozott, ráirányította a figyelmet a honfoglaláskor itt talált szláv lakosság anyagi kultúrájának, szociális ós politikai intézményeinek jelentős hozzájárulására feudális társadalmi és államrendszerünk kiépüléséhez. Azokkal a történetpolitikai koncepciókkal szemben, amelyek a „szentistváni állameszmét" különféle változatokban reakciós politikai irányzatok történeti igazolásaként vagy programjaként fejtették ki, megvilágította, hogy István király műve nem a politikai reakció, hanem a társadalmi haladás történeti érve és hagyománya. Marxista történetírásunk a továbbiakban is komoly figyelmet szentelt e tudományos és ideológiai tekintetben egyaránt fontos problémakör kutatásának, — amint ezt (egyebek között) a Magyarország története c. egyetemi tankönyvsorozat I. kötetének vonatkozó fejezetei is mutatják. (I. kiadása 1957-ben, átdolgozott szövege pedig 1961-ben jelent meg.) E fejezetek szerzője, Lederer Emma idevágó monográfiájában (1959) a feudális földmagántulajdon monopóliumának létrejöttét, a világi, a királyi és egyházi nagyföldtulajdon kialakulását állította beható forráselemzésen nyugvó fejtegetéseinek középpontjába, — arra az eredményre jutva, hogy a világi nagybirtok őrizte meg viszonylag legtovább a legkezdetlegesebb viszonyokat, így a rabszolgasorból kikerülő, földhöz kötött jobbágyi réteg munkajáradékán alapuló földesúri magángazdálkodást. Ugyanezt a kérdést közelítették meg más szempontból Szabó Istvánnak a korai magyar gazdaság- és településtörténelem körében végzett mélyreható vizsgálatai (1963), — kiderítve, hogy a XI—XIII. század közepi oklevelekben szereplő ún. prédiumokon földesúri magángazdálkodás