Századok – 1964

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Marxista történettudományunk fejlődésének problémái 1011

MARXISTA TÖRTÉNETTUDOMÁNYUNK FEJLŐDÉSÉNEK PROBLÉMÁI 1013' klasszikusai által kifejtett összefüggéseknek, hanem azoknak olykor csak szimphfikált, hústól-vértől fosztott csontvázát jelentették, — esetleg olyan laboratóriumi csontvázat, amelynek egyes darabjai műanyagokkal voltak pótolva. Mindez szükségképpen tenyésztalajul szolgált különböző polgári-objektivista és revizionista nézetek fellépéséhez, megelevenedéséhez, amelyek részben a burzsoá múlt virulenssé váló hagyatékából táplálkozva, részben a szektás dogmatizmus ellenhatásaként, többeket akarva-nem akarva oda vezettek, hogy az aprólékos szakszerűségben, adatok nagy tömegének formai rendszerezésében lássák kutatómunkájuk célját és értelmét, s tudva-öntudatlan lemondjanak anyaguk elvi általánosításáról, egyetemes jellegű szemléletéről; vagy egyenesen azzal fenyegettek, hogy a „magyar glóbusz", a „különleges magyar fejlődés" régebbi történetírásunkból jól ismert burzsoá nacionalista szemléletmódjának a revizionizmus jegyében korszerűsített kelepcéjébe, a „sajátos magyar út" csapdájába visznek. Amikor tehát most, szabad fejlődésünk második évtizedének végefelé, megpróbálunk számot adni tudományágunk néhány időszerű kérdéséről, nemcsak azt kell mérlegre tennünk, milyen eredményeket ért el marxista történettudományunk a magyar polgári történetírás színvonalához képest, a polgárinacionalista történelemfelfogás leküzdésében, hanem azt is vallatóra kell fognunk, hogyan, mennyiben és mennyire sikerült 1956 — 57 óta kiszabadulnia a dogmatikus korlátozottság és a revizionista behatások kettős szorítójából, a polgári szemlélet ezekhez kapcsolódó maradványainak hínárjából; sikerült-e és mennyire leküzdenie azokat a buktatókat és zátonyokat, Scillákat és Charybdiseket, amelyek előrehaladását jobb- és „ЬаГ'-felől veszélyeztették, de lényegileg, objektíve egyaránt a múlt felé húzták vissza. Hiszen ettől függ marxista történettudományunk eszmei tisztasága, társadalmi hatékonyságának kibontakozása: a történészek hozzájárulása népünk szocialista tudatának kiformálásához, erősítéséhez, hazánkban a szocialista társadalom teljes felépítéséhez; ettől függ a marxista történetírás tudományos fölényének, a marxista—leninista eszmék meggyőző és vonzó erejének teljes érvényesülése a burzsoá és a szocialista ideológia között folyó világméretű küzdelemben. * Minthogy a következő rövid áttekintésben amúgy sem léphetünk fel a teljesség igényével, célszerűnek látszik, ha tárgyalásunkat néhány kérdésre, ill. kérdéskörre korlátozzuk, — olyanokra, amelyek történelmünk különböző korszakait érintik. Ehhez képest elsőként a feudáhs társadalom és állam magyarországi kialakulásának, majd a feudalizmus kései periódusának problémájával foglalkozunk; ezután XVII—XVlli. századi Habsburg-ellenes küzdelmeinkkel kapcsolatban történetszemléletünk nacionalista maradványai kiküszöbölésének eredményeit és követelményeit vesszük szemügyre, — nyomon követve ezeket a polgári-nemzeti átalakulás időszakában is; végül XX. századi (ill. legújabbkori) történelmünk egyes kérdéseire fordítjuk figyelmünket. A tárgyalandó problémák ilyetén kiválogatását-felépítését talán az is indokolja, hogy ezáltal módunk nyílik kitérni néhány olyan vitára, amely történettudományunkat az utóbbi években foglalkoztatta.