Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
A MARXIZMUS SZÖVETSÉGI POLITIKÁJA 985> gálta, ahol a viszonyok fejlettebbek voltak. A ,,Brumaire"-ben arra az eredményre jutott, hogy kapitalizmus elleni harcban csak azok a parasztok tekinthetők a munkásosztály szövetségeseinek, akik feladták magántulajdoni álláspontjukat és áttértek a proletariátus szocialista álláspontjára. Engelsnél pedig azzai a gondolattal is találkozunk, hogy a francia proletariátusnak, mielőtt követeléseit megvalósítja, el kell nyomnia az ellene irányuló általános parasztháborút. (Lásd ezekhez a következő fejezetet.) A Kommunisták Szövetségéhez intézett második, 1850 júniusában kelt Üzenetben Marx újból hangsúlyozta, hogy: ,,A munkáspárt meghatározott feltételek mellett nagyon jól felhasználhat a maga céljaira más pártokat és pártfrakciókat, de nem szabad magát alárendelnie semmilyen más pártnak."73 Ez az Üzenet beszámolt egyúttal a német kommunisták nemzetközi kapcsolatairól. A helyzet megváltozását, a demokratákkal való szervezeti szakítást jellemzi, hogy Franciaországban Marx és Engels 1848 előtt Ledru-Rollin kispolgári körével tartotta a kapcsolatot és elzárkózott a babouvista forradalmi társaságoktól. Most viszont az igazi francia proletárpártnak azokat a titkos társaságokat tekintették, amelyek Blanqui vezetése alatt a babouvista forradalmi hagyományokat folytatták, és ezekkel létesítettek állandó kapcsolatot. Az angol chartisták forradalmi balszárnyának vezetőivel, Harneyvel és Jonesszal továbbra is fenntartották a korábbi kapcsolatot, de arra igyekeztek őket rávenni, hogy szakítva a chartista jobboldallal, önálló forradalmi munkáspártot szervezzenek „tiszta proletár alapon". Ezek a kapcsolatok Londonban, 1850 áprilisában, a Kommunista Internacionálé első, rövidéletű formájának, a „Forradalmi Kommunisták Világtársaságá"-nak megalapítására vezettek. A szervezet azt tűzte ki céljának, hogy a permanens forradalom és a proletárdiktatúra útján megvalósítsa a kommunizmust. Szervező bizottságában a német kommunisták részéről Marx, Engels és Willich, a blanquisták részéről Adam és Vidal, a chartisták részéről Harney foglalt helyet. Ez a szervezet azonban a blanquisták magatartása i miatt csakhamar felbomlott, mert ezek elutasították a proletár osztálvállás-I pontot és kapcsolatot tartottak Ledru-Rollin kispolgári csoportjával. Ekkortájt, 1850 júliusában alakult meg Londonban a kispolgári demokraták — valamivel hosszabb életű — nemzetközi szervezete, az „Európai Demokratikus (Központi) Bizottság" is, melynek vezetője Mazzini, tagjai többek közt Ledru-Rollin és Ruge voltak. Ehhez a körhöz tartozott Louis Blanc és a németek közül Heinzen és Struve is. A Demokratikus Bizottság i célja az volt, hogy vezesse és egyeztesse a különböző országok demokrata pártjainak forradalmi tevékenységét a küszöbönállónak tekintett európai forradalomban. Marx élesen támadta ezt a demokrata internacionálét, amely a népek testvérisége nevében lépett fel, a hatalmat összeesküvések segítségével akarta megszerezni, a munkán alapuló (valójában burzsoá) tulajdon szentségét hirdette és a munkásoknak társadalmilag nvújtott hitelt ígért.74 (Ez a szervezet 1852-ig állott fenn.) 1850 nyarán Marx már felismerte, hogy a tömegek forradalmi lendülete, amelyen a permanens forradalom elmélete alapult, Németországban és egész 73 Marx—Engels: A „Kommunisták Szövetsége" Központi Vezetőségének második üzenete. Marx és Engels művei, 8. köt. 492. 1. az id. kiadásban. 74 Lásd Marx—Engels: Májustól —októberig. Revue der Neuen Rheinischen Zeitung. 1850. nov. 1. I. h. 8. köt. 258 — 262. 1.
