Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
A MARXIZMUS SZÖVETSÉGI POLITIKÁJA 981> kelés élére, és a parasztok megnyerése végett törölje el azonnal és megváltás nélkül a feudális terheket. Amikor itt nem boldogultak, a badeni felkelés vezetőinek javasolták, hogy küldjenek csapatokat Frankfurtba, és ezek segítségével ők vonják a nemzetgyűlést befolyásuk alá. Ez a kísérlet is eredménytelen maradt. Engels ekkor a badeni felkelő hadsereghez csatlakozott, Marx pedig a Demokraták Központi Bizottságától D'Ester útján megbízó levelet szerzett, és ezzel Párizsba ment — „ahol akkor döntő események állottak küszöbön"66 —, hogy képviselje a német demokratákat a francia szocialistademokratáknál. 3. A német forradalom tanulságai A német forradalom egyik alapvető tanulságát Marx már 1848 végén levonta. Amikor a porosz adósztrájk összeomlott, nyilvánvalóvá vált, hogy a burzsoázia inkább vereséget szenved a feudális abszolutizmustól, mintsem hogy vállalja a néppel együtt kivívott győzelem kockázatát, amelyet a néptömegek a saját vereségévé változtathatnak át. Ebből az következett, hogy a burzsoáziára mint antifeudális forradalmi erőre nem lehet számítani, s a feudális abszolutizmust közvetlenül a demokratikus néptömegek forradalmi harcának kell megdöntenie. Marx ezt a tényállást így fogalmazta meg: „A porosz és általában a német burzsoázia története márciustól decemberig azt bizonyítja, hogy Németországban tiszta burzsoá forradalom és az alkotmányos monarchia formájába (vagy köztársasági formába) öltöztetett burzsoá hatalom nem lehetséges, csak feudális-abszolutista ellenforradalom (amelyet alkotmányos mázzal vonnak be), vagy szociális-köztársasági forradalom képzelhető el."67 Ennélfogva Marx szerint, aki a permanens forradalom gondolatából indult ki, a német forradalom továbbfejlődésének közvetlenül a kispolgári demokratikus forradalomhoz kellett vezetnie, amely győzelmet aratva az abszolutizmuson és az utóbbi szövetségesévé vált burzsoázián, felállítja majd a szociális, vagy szocialista-demokrata köztársaságot. Ebből viszont a forradalmi munkáspárt megszervezése következett, mert a munkáspártnak nyomban a demokratikus köztársaság győzelme után meg kell indítania a harcot, hogy ezt szocialista köztársasággá alakítsa át. Közvetlenül ez magyarázza nemcsak Marx 1849 tavaszi kísérletét az önálló munkáspárt megszervezésére, hanem a Kommunisták Szövetségének újjászervezését is 1850 tavaszán. A Szövetség, vagyis az illegális német kommunista párt újjászervezése a Londonban székelő Központi Vezetőségnek 1850 márciusban kelt, Marxtól eredő üzenetével indult meg, amely a Szövetség németországi tagjainak szólt.68 Az Üzenetnek nemcsak a végszava, hanem az alapgondolata is a permanens forradalom. Mint korábban, Marx most is azt gondolta, hogy a fejletlen Németországnak a lökést, amely forradalmát előrehajtja, kívülről kell kapnia. Mint korábban, a forradalmi lökést most is Franciaországtól várta, akár a francia proletariátus önálló felkelésétől, akár Franciaország forradalmi háborújától az ellenforradalmi Szentszövetség ellen. Marx úgy látta, hogy az egyik vagy a 66 Engels: A német kampány a birodalmi alkotmányért. I. h. 7. köt. 430. 1. 67 Marx: Burzsoázia és ellenforradalom. Neue Rheinische Zeitung, 1848. dec. 31. Marx és Engels művei, 7. köt. 72.1. A zárójelbe tett kiegészítéseket lásd: Engels: Forradalom és ellenforradalom Németországban. 131. 1. és Engels: A német kampány a birodalmi alkotmányért. Marx és Engels művei, 7. köt. 488. 1. 68 Lásd ehhez és a következőkhöz: Marx—Engels: A „Kommunisták Szövetsége" Központi Vezetőségének Üzenete. Marx—Engels Vál. művek. 1. köt. 83—94. 1.
