Századok – 1964

Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943

'982 MOLNÁR ERIK másik eset a közvetlen jövőben bekövetkezik, s így küszöbön áll az újabb német forradalom is. A kispolgárság annyiban már az 1848 — 49-es évek forradalmi eseményeiben is döntő szerepet játszott, hogy a városi tömegmozgalmak, valamint a pfalz-badeni felkelés vezetését kezében tartotta. De akkor még, legalább 1848 végéig, a forradalom vezető osztályának a burzsoáziát lehetett tekinteni. Ezúttal Marx feltette, hogy a küszöbön álló forradalom vezető osztálya, a forradalom első szakaszában, maga a városi kispolgárság, a kisvállalkozó iparosok, a kereskedők és kézműves mesterek tömege lesz, amely a kispolgári demokrácia programját tűzi ki céljának és végrehajtja a demokratikus forradalmat. A forradalmat vezető kispolgári demokrata párt összetételét Marx úgy képzelte el, hogy egyik részében azokból a kispolgári demokratákból fog állani, akik a frankfurti nemzetgyűlés balszárnyát, majd a stuttgarti parlamentet (meg a porosz alkotmányozó gyűlés szélső balszárnyát) alkották. Ennek a csoportnak nagyrésze annakidején kibékült volna egy többé-kevésbé demokratikus szövetségi monarchiával is. A másik csoportot a dél-német, főleg badeni demokraták fogják alkotni, akik 1848 —49-ben a svájci mintájú föderatív köztársaság létrehozására törekedtek. Ezekhez harmadik csoportként a burzsoáziának azok a balobiali képviselői járulnak majd, akik a porosz adósztrájkot kimondták, majd az 1849 nyári porosz választásokat bojkottálták, s a feudális abszolutizmus megdöntése végett készek lesznek a kispolgári demokráciához csatlakozni. (A demokrata pártot vezető személyeket illetően Marx olyan típusú politikusokra gondolhatott, mint Vogt, Rüge, Waldeck, Struve, Schultze-Delitzsch és talán Rodbertus.) A demokrata párt az 1848—49-ben lezajlott események hatása alatt kiábrándult a monarchiából és a demokratikus köztársaság mellett foglalt állást — bár Marx számolt azzal, hogy a párt egyrésze továbbra is kész lesz megalkudni a demokratizált monarchiával. A nagytőke-ellenes, szocialistademokrata követeléseket, amelyeknek megvalósítása esetében a demokrata forradalom „szociális-köztársasági" forradalommá vált volna, csak kevés demokrata hangoztatta. Ilyen követelés volt a progresszív adó bevezetése és olcsó hitelt nyújtó állami intézetek felállítása, amelyek már az 1848—'49-es badeni felkelések programján szerepeltek, továbbá az öröklési jog korlátozása és a vasutak, esetleg egyes gyárak államosítása. Marx azon ban, azt várta, hogy az események fejlődésével a kispolgári demokrácia növekvő mértékben magáévá fogja tenni az előbbi szocialisztikus követeléseket. Az agrárkérdésben a kispolgári demokraták, ahogyan már a badeni felkelők is, a feudális terhek megváltás nélküli eltörlését követelték, és a feudális földbirtokokat fel akarták osztani a parasztok között. Objektíven, vagyis megvalósítható részében, a kispolgári demokrácia programja a feudális-abszolút rend többé-kevésbé teljes likvidálására és a demokratikus burzsoá rend megteremtésére irányult, tehát a program objektív tartalma burzsoá-demokratikus forradalom megvalósítása volt. Ezáltal válik a demokratikus forradalom — ha nem halad tovább a szocialista forradalomba — burzsoá-demokratikus forradalommá. Ezen azok a „szocialisztikus" rendszabályok sem változtatnak, amelyek segítségével a program a nagytőke uralmának elejét akarta venni. A program nem érintette a kapitalista termelés alapját, a tőke- és bérmunka-viszonyt és nem irányult a termelőeszközökön fennálló nagytőkés tulajdon megszüntetésére sem.