Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
'980 MOLNÁR ERIK tassa az angol burzsoázia uralmát. Ekkor azután, és csak ekkor, az európai demokratikus forradalom itt átmehet a szocialista forradalomba.63 Marx egyébként 1850 elején úgy látta, hogy a nemzeti függetlenségi mozgalmak is a proletár forradalom függvényévé váltak. A francia burzsoázia, amely 1848 februárjában a nemzeti felszabadító mozgalmak zászlóvivőjeként lépett fel, energiáját a saját proletariátusának elnyomására fordította, s ezáltal , kiszolgáltatta az elnyomott nemzeteket Oroszország, Ausztria és Poroszország túlerejének. Ezzel azonban megfosztotta a nemzeti forradalmakat látszólagos önállóságuktól, felfedte azok szociális tartalmát („a nagy társadalmi átalakulástól" való függőségüket), és alárendelte a nemzeti forradalmak sorsát a proletárforradalom győzelmének. ,,A magyar ne legyen szabad, a lengyel se, az olasz se, míg a munkás rabszolga marad."64 Itt tehát újból visszatér az a gondolat, hogy a nemzeti mozgalom annyiban haladó, amennyiben haladó szociális tartalmat takar, s az ilyen mozgalmat a proletariátusnak is támogatnia kell, sőt adott esetben a mozgalom élére kell állania. A német forradalom záróaktusának idején, az 1849 májusi felkelések napjaiban, Marx egy pillanatig feltette, hogy a Hohenzollernek porosz állama létezésének utolsó napjait éli és közel van az az idő, amikor a munkások saját követeléseikkel jelennek meg a színen. A porosz monarchia elleni harcban semmit sem várt a rajnavidéki városi tanácsok burzsoá kongresszusától. Másrészi a kölni demokratákat és különösen a munkásokat is óvta az elhamarkodott, puccszerű cselekvéstől, amelynek csak a feudális reakció venné hasznát.' „Csak a nagy események hozzák létre a forradalmat", írta ekkor. A lökést, a német polgárháború továbbfejlődése mellett, elsősorban ezúttal is „a forradalom kiválasztott népétől", a franciáktól, a francia vörös (szocialista-demokrata) köztársaság kikiáltásától és emellett a magyar forradalmi hadsereg előtörésétől várta. 1849. május 16-án Marxot kiutasították a rajnai tartományból azzal az indoklással, hogy a szociális köztársaság felállítására izgatott. A kiutasítás maga után vonta a Neue Rheinische Zeitung megszűnését is. A lap utolsó előtti számában, május 18-án, Marx rámutatott a kiutasítás képmutató indoklására.. A NRHZ sohasem titkolta, írja, hogy célja a szociális köztársaság, megmondotta, hogy igazi ellenzékisége majd csak akkor kezdődik, ha létrejön a demokratikus köztársaság. Párizsban most küszöbön áll a vörös forradalom. Ha ez a forradalom átterjed Németországra, a porosz királyi hatóságok képmutató terrorja helyett napirendre fog kerülni a leplezetlen forradalmi terror, amely nélkül nem lehet megrövidíteni a régi társadalom vérszomjas agóniáját. A lap legutolsó, május 19-i számában ezután Marx elbúcsúzott a kölni munkásoktól, azzal, hogy a Neue Rheinische Zeitung szerkesztőinek utolsó szava mindig és mindenütt a munkásosztály felszabadítása marad.65 Marx és Engels május 21-én hagyta el Kölnt, ahonnan Frankfurtba, majd a badeni Mannheimbe mentek. Mindkét helyen a kispolgári demokratákat akarták erélyes forradalmi magatartásra buzdítani. Frankfurtban a parlamenti baloldal vezetőit próbálták rávenni arra, hogy a parlament álljon, központi forradalmi szerv gyanánt, nemzeti konventként a baden-pfalzi fel-63 Lásd ehhez különösen „A forradalmi mozgalom" c. cikket. Neue Rheinische Zeitung, 1849. jan. 1. I. h. 7. köt. 102 — 104. 1. 64 Marx: Osztályharcok Franciaországban. Vál. művek. I. köt. 141. 1. 65 Lásd: a Neue Rheinische Zeitung 1849. máj. 4, 6, 10, 18, 19-i cikkeit. I. h. 7. köt'. 369, 387—390, 391, 392 — 394. 1.
