Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
A MARXIZMUS SZÖVETSÉGI POLITIKÁJA 977> nemzeti függetlenségre, ellenkezőleg, nemzeti érdekeiket alá kell rendelni a haladó nagy nemzetek fejlődési szükségleteinek. Az ítéletet maga a világforradalom fogja végrehajtani rajtuk, amelynek viharában együtt fognak elpusztulni az ellenforradalmi rendszerekkel. így követni fogják azoknak a népeknek sorsát, amelyeket a történeti fejlődés folyamán a haladó nemzetek kiszorítottak és megsemmisítettek.5 5 Marx és Engels még akkor sem hivatkoztak az önrendelkezési jogra, amikor támogatták a német nyelvű Schleswig-Holstein igényét a Németországgal való egyesülésre. A német demokrácia nem pángermán, mondották, különben Elzászt és Lotharingiát is követelnie kellene. Szerintük Schleswig-Holstein Németországot a civilizáció és a haladás jogán illeti meg a dán barbársággal ós egyhelyben vesztegeléssel szemben. Ezenkívül a németeknek (mint nagy és haladó nemzetnek) tengeri kereskedelmük fejlődése szempontjából is szükségük van a két tartományra, Végül pedig úgy látták, hogy Németország igénye Schleswig-Holsteinre háborút robbanthat ki a német terjeszkedést ellenző Oroszországgal és Angliával, amely Németországban a forradalmat előrelendítő hazafias háborúvá alakulhat át — a francia forradalom háborúinak példájára.56 A Habsburg-monarchiában élő szláv népek önrendelkezési jogát, törekvésüket a „szánalmas nemzeti függetlenségre" Marx és Engels elutasította, mert ezek az ellenforradalom táborában harcoltak — bár fejlett nemzeti érzésüket elismerték. Idetartoztak a szlovákok, szlovének, horvátok, de még a csehek is, akiket a forradalmi Németország, nacionalista politikájával, maga hajtott az ellenforradalom táborába, Marx és Engels szerint végeredményben az orosz cárizmus karjaiba, Ezeket életképtelen, haldokló (a csehek kivételével) parasztnépeknek nyilvánították, amelyeknek nincsen jövőjük. Szerintük ezeket a népeket a történetileg kialakult helyzet, önállóságuk történeti, földrajzi, politikai és ipari feltételeinek hiánya arra kárhoztatja, hogy előbb-utóbb beolvadjanak a töretlen erejű haladó nagy nemzetekbe (németek, magyarok, esetleg olaszok).5 7 Másként értékelte Marx és Engels a lengyelek függetlenségi törekvéseit. Ezek a törekvések az ellenforradalmi hatalmak, az orosz cárizmus, a porosz és az osztrák abszolutizmus ellen irányultak, és ezért szerintük minden támogatást megérdemeltek. Emellett abból indultak ki, hogy addig, míg Németország magához láncolja Lengyelország egyrészét, a lengyelek elnyomásához fűződő érdekközösség révén maga is az orosz politika láncán marad, s addig nem is tudja igazán összetörni a reánehezedő feudális-abszolút rendszert sem. Ha viszont Németország felszabadítja a csak az uralma alatt álló lengyel területeket is, ez elkerülhetetlenül háborúra vezet Oroszország ellen, előidézi tehát azt a háborút, amely annyira szükséges ahhoz, hogy a német forradalom fennmaradjon és tovább fejlődjék. Ezért a lengyel kérdés kulcshelyzetet foglalt el Marx és Engels politikájában. 55 Lásd ezekhez főleg Engels „A forradalmi háború Magyarországon" e. eikkét. Neue Rheinische Zeitung, 1849. jan. 13. Uo. 7. köt. 271. kk. 1. 56 Lásd A dán fegyverszünet c. cikket Neue Rheinische Zeitung, 1848. szept. 10. I. h. 6. köt. 429. 1.; Engels: Forradalom ós ellenforradalom Németországban. 66. 1. 57 Lásd ezekhez Engels fentebb hivatkozott cikkét A demokratikus pánszlávizmusról, továbbá A prágai felkelés c„ ugyancsak fentebb hivatkozott cikket, végül a Forradalom ós ellenforradalom Németországban c. munka 58. 98. és 99. oldalát.
