Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
A MARXIZMUS SZÖVETSÉGI POLITIKÁJA 975 tív alternatívája van. A pozitív alternatíva csak akkor valósulhat meg, ha küzdünk érte. Valamely célért küzdeni viszont csak akkor lehet, ha feltesszük, hogy mégis valósulhat. Ennyit jelent az, hogy Marx 1849 elején a német demokrácia és a francia proletariátus közeli győzelmére és a világháború kitörésére számított. A közelgő demokratikus forradalmat Marx csupán a munkásforradalom prológusának tartotta.5 1 Ebből az következett, hogy meg kellett szervezni az önálló munkáspártot, amely felveszi a harcot a győztes kispolgári demokratákkal. Ez viszont feltételezte a demokratákkal való szervezeti szakítást. A szervezeti szakításra — amely a forradalom adott szakaszában természetesen nem jelentette még a demokratákkal való politikai szövetség felbontását — 1849 tavaszán került sor. Április 14-én Marx és néhány kommunista társa kilépett a Rajnai Tartomány Demokrata Kerületi Bizottságából. A kilépést a NRHZ-ben azzal indokolták, hogy a demokratikus ügy érdekében ,,a munkásegyletek szoros, összefogott szervezetének megteremtésére kell törekedni". Egyidejűleg a Kölni Munkásegylet is megszakította szervezeti kapcsolatát a Rajnai Demokrata Szövetségek Egyesülésével. „A munkásegyletek szoros, összefogott szerepének" keretét a Born vezetése alatt álló munkásegyletek nyújtották volna. Born még 1848. augusztus 23-ára ,,össznémet munkáskongresszust" hívott össze Berlinbe, amelyen a nagyobb városok 35 munkásszövetsége volt képviselve. Ezen a kongresszuson alapították meg az egész országra kiterjedő „Munkástestvériséget". A Munkástestvériség székhelye Leipzigben volt, központi bizottságának elnökévé Bornt választották meg. A szervezet arra törekedett, hogy valamennyi német munkást egyesítse, lényeges célja azonban a munkások bérharcainak támogatása volt. Tagjai a politikai mozgalom 1848 novemberi veresége után elfordultak a kispolgári demokratáktól, de annál inkább bezárkóztak a politikamentes gazdasági küzdelembe. 1849 tavaszán Marx azt tervezte, hogy részt vesz a Munkástestvériség júniusra előkészített össznémet kongresszusán és ott Born segítségével megnyeri forradalmi politikájának a testvériségben megszervezett munkástömegeket. A kongresszuson való részvételére azonban már nem került sor, és a Munkástestvériség politikaellenes tagjai, Born és néhány munkás kivétalével, passzívan nézték a májusi felkeléseket. A munkáspárt megszervezésére irányuló kísérletekkel egyidejűleg Marx és kommunista barátai megkísérelték, hogy befolyást szerezzenek a parasztmozgalomban és fokozzák ennek demokratikus lendületét. 1849 márciusában és áprilisában a NRHZ Wilhelm Wolff tollából cikksorozatot közölt, amely felhívta a sziléziai parasztokat, hogy szüntessék be a feudális terhek váltságdíjának fizetését, sőt követeljék vissza a földesuraktól a már lefizetett váltságpénzeket és a tőlük elvett földeket is. A munkásokat a cikkek arra szólították fel, hogy minden erejükkel támogassák a parasztok követeléseit. Ami a nemzeti kérdést illeti, az egységes, politikailag centralizált nemzeti állam megteremtését a Kommunista Kiáltvány a burzsoázia történeti feladatának tekintette. A burzsoá fejlődés következtében — mondja a Kiáltvány — „független, csupán szövetséges viszonyban levő tartományok, melyeknek különböző érdekeik, törvényeik, kormányaik és vámjaik voltak, egy nemzetté kovácsolódtak, melynek egy a kormánya, egy a törvénye, egy a nemzeti 51 Lásd Elberfeld. Neue Rheinische Zeitung, 1849. máj. 17. Uo. 386. 1. 4*
