Századok – 1964

Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943

I 974 MOLNÁR ERIK Kölnbe. Az ostromállapotot azután október 4-én megszüntették, és a NRHZ október 11-től kezdve újból megjelent.4

8 Erre a szeptemberi epizódra következtek a novemberi események. Marx most már fel sem tette, liogv a burzsoá nemzetgyűlés határozott ellenállást is tanúsíthatna a Brandenburg-kormánnyal szemben. De a Branden burg-k or -mány és a nemzetgyűlés viszonyának kiélesedését jó alkalomnak tartotta a tömegek forradalmi mozgósítására és a forradalom továbbfejlesztésére. A nemzetgyűlés jogainak védelme olyan demokratikus jelszó volt, amely széles tömegeket mozgósíthatott és a burzsoázia egyrészét is megnyerhette. A Rajnai Tartomány Demokrata Kerületi Bizottsága, Marx és a demokrata Schneider ügyvéd aláírásával, már november 14-én, mielőtt a nemzetgyűlés az adósztrájkot kimondotta volna, felhívást intézett a tartomány összes demokrata egyesületéhez, hogy szervezzék meg az adófizetés megtagadását.. A bizottság november 18-i felhívása ennél továbbment. A felhívás szerint a nemzetgyűlés határozatait el nem ismerő hatóságokat el kell mozdítani, és helyükbe, lehetőleg egyetértésben a (burzsoá) községtanácsokkal, közbiztonsági bizottságokat kell választani, továbbá az ellenség visszaverésére a vagyontalan (tehát proletár) elemek bevonásával fegyveres alakulatokat kell szervezni. Ez a fegyveres felkelés útja lett volna. (Marxot a felhívás miatt bíróság elé is állították, de a polgárokból álló esküdtszék felmentette.) Engels később, a „Forradalom és ellenforradalom Németországban" című cikksorozatban kifejtette, hogy a fegyveres felkelést ezúttal akkor is meg kellett volna kísérelni, ha kilátásai nem is voltak túl kedvezőek. „A makacs harc után elszenvedett vereségnek — írta — ugyanolyan forradalmi jelentősége van, mint a könnyen kivívott győzelemnek."4

9 Amikor azután az adósztrájk összeomlott és a porosz nemzetgyűlést szétkergették, Marx levonta a történtekből azt a következtetést, hogy a porosz burzsoázia végleg eljátszotta a forradalomban vitt vezető szerepét. Ha a király úgy gondolja, hogy akár teljesen véget vet az alkotmánvosdi játéknak, a burzsoázia konzervatív része, írja Marx, „kezét tördeli majd és az ima szavaival, azt mondja: Az Úr adta, az Úr elvette, áldassék érte az ő szent neve." A néptömegek azonban — s ez volt Marx végső következtetése — egyszer s minden -korra kiábrándultak a burzsoáziából, s ezért a porosz burzsoázia veresége egyúttal a demokrata párt győzelmét jelenti, amely most már átveszi a nép vezetését, A burzsoázia „életképes része" ugyan felébredhet még apátiájából, ha a kormány benyújtja neki pénzügyi költségszámláját, de a forradalomban már csak alárendelt szerepet játszhatik. Marx ekkor úgy látta, hogy küszöbön áll a demokrata párt győzelme. De most sem a német demokraták erejében bízott, hanem a külső erőktől várta a fordulatot. 1849 újévi cikkét így fejezte be: „A francia munkásosztály forradalmi felkelése és a világháború — ez az 1849. év perspektívája."50 „Elvakította-e" Marxot a forradalmi szenvedély, amikor politikai akcióját erre a perspektívára alapította? Ezt csak az állíthatja, aki félreismeri a szubjektív tényező történeti szerepét. A lehetséges fejlődésnek pozitív és nega-48

Lásd Neue Rheinische Zeitung, 1848. oki. 13. A „kölni forradalom". Uo. 457 — 460. 1. 49

Engels: Forradalom és ellenforradalom Németországban. 1. h. 45. 1. 50

Lásd ehhez és a megelőző bekezdéshez Neue Rheinische Zeitung, 1848. dee. 31. Burzsoázia és ellenforradalom. 7. köt. 71 — 72.1. A forradalmi mozgalom. Neue Rheinische Zeitung, 1849. jan. 1. uo. 104. 1. az id. kiadásban.