Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
A MARXIZMUS SZÖVETSÉGI POLITIKÁJA 973> kapcsolatos cikkei nem is a demokratákra számítanak, hanem abban bizakodnak, hogy a felkelés antifeudális parasztháborúra vezethet S ha ez nem is következik be, ha a felkelést ezúttal le is verik, Franciaország rövidesen kimondja a döntő szót. Közeleg az idő, amikor „a gall kakas kukorékolása a felszabadulás, a megtorlás óráját jelzi"46 . Ezekben a hetekben megváltozott Marx és Engels politikai magatartása. Ez a külső és belső helyzettel függött össze. Mindketten úgy látták, hogy a párizsi proletariátus júniusi felkelése napirendre tűzte a civilizált Európában a burzsoázia politikai hatalmának megdöntését. Azzal számoltak, hogy Franciaországban rövidesen hatalomra kerülnek a szocialista-demokraták és ugyanakkor Németországban is elmélyül a politikai válság. A porosz kormányválsággal egyidejűleg ugyanis a schleswig-holsteini ügyben a frankfurti nemzetgyűlés is szemberkerült a porosz feudalizmussal. Abban a levélben, amelyet 1848. április 25-én írt Marxnak, Engels még örömét fejezte ki, hogy Németországban nem ismerik a kommunistáknak Párizsban készült szocialista-demokrata programját, mert annak ismeretében a burzsoá baloldal minden együttműködést megtagadna a kommunistákkal. Az ] 848. október 26-án Berlinben megnyílt Demokrata Kongresszuson Marx barátja, Beust, az első Internacionálé későbbi tagja, a Köhii Munkásegylet nevében már nyíltan előterjesztette ezt a programot, és kisebb módosításokkal sikerült is elfogadtatnia. Az 1848 szeptemberi napokban pedig Marx és Engels nemcsak közbiztonsági bizottságot szervezett Kölnben a demokratákkal együtt, Engels nemcsak azt javasolta, hogy írjanak fel a porosz nemzetgyűléshez, hogy szervezze meg a fegyveres ellenállást a feudálisokkal szemben (szeptember 13.), hanem a Worringenben (Köln mellett) szeptember 17-én tartott munkás- és paraszt-gyűlés Engels javaslatára egyenesen állást foglalt a francia értelemben vett „demokrata-szocialista vörös köztársaság" mellett. A NRHZ szeptember 21-i száma pedig megírta, hogy ezúttal valamennyi európai civilizált országban, beleértve Németországot, a burzsoázia politikai hatalmának megdöntéséről van szó, s ezért harcol vörös zászló alatt a testvéri kötelékekkel egybefűzött egész európai proletariátus.47 Ezek következménye az volt, hogy a hatóságok szeptember 25-én letartózta tási parancsot adtak ki Engels és Moll ellen, Schappert pedig le is tartóztatták. A kölni munkások erre barrikádokat kezdtek építeni. A katonai parancsnokság viszont szeptember 26-án ostromállapotot hirdetett, a NRHZ-t betiltották, Marx ellen pedig bírói eljárást indítottak. Marx és demokrata barátai azonban nem gondoltak semmiféle elhamarkodott felkelésre vagy puccsra, amelynek az adott körülmények között vereséget kellett volna szenvednie. Marx azt hangoztatta, hogy a tömegek harci erejét érintetlenül kell megtartani arra az időre, amikor nagy események valóban lehetővé teszik a tömegek mozgósítását. Ilyen eset volna, írta ekkor Marx, ha a Pfuel-kormány nyílt ellenforradalmi lépésekre szánja el magát. Erre a népnek Marx szerint forradalommal kell válaszolnia. Minthogy azonban a közvetlen forradalmi helyzet az adott pillanatban hiányzott, Marx és a demokraták lebeszélték a munkásokat a kilátástalan harcról. Engelsnek és Mollnak mindenesetre menekülniük kellett. Külföldre távoztak, ahonnan Engels csak 1849. január 13-án tért vissza 46 Lásd Neue Rheinische Zeitung, 1848. szept. 20 — 21. A frankfurti felkelés, uo. 453-457. 1. 17 Lásd mint fent, 456. 1. 4 SZÁZADOK 1964/5—6.
