Századok – 1963
Tanulmányok - Eperjessy Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon 951
976 EPERJESSY GÉZA Még feltűnőbb volt a mezővárosi céhek számának csökkenésé a Dunántúlnak a török által megkímélt, Ausztriával határos nyugati területein. Mosern megye jA. 1807. február 19-én azt jelentette a Helytartótanácsnak, hogy korábban 44 céh működött Magyaróvár, Nezsider, Rajka, Lébényszentmiklós, Boldogasszony, Köpcsény és Steinbruck mezővárosokban. A magyar kancellária által megerősített Moson megyei céhkiváltságok száma 1815 és 1847 között viszont csak 9 volt. Az előbbi mezővárosok közül csupán Magyaróváron és Rajkán újították meg a régi céhkiváltságokat, Boldogasszonyon, Köpesényben, Nezsideren pedig csak céhalakítási törekvésekkel találkozunk. A mezővárosi céhek számának rohamos csökkenésén nem változtat az a tény sem, hogy néhány településen, ígv Moson mezővárosban, Oroszvárott, Szent jánoson, Zarándfalván stb. esak a XIX. század első évtizedeiben alakultak meg a céhek.125 Mivel magyarázhatjuk a Moson megyei céhek számának ezt a feltűnő csökkenését? A megye fentebbi felterjesztésében arról is tájékoztatta a Helytartótanácsot, hogy a céhek „hajdani Privilégiumjaikhoz ragaszkodván... vonyogatták magokat" új szabadalmat váltani.12 6 Ha a megye jelentése teljes mértékben fedi is a valóságot, s ha az 1805. évi rendelet által kiváltságlevelük megújítására kötelezett kisvárosi mesterek valóban nem akartak — vagy inkább nem tudtak — új privilégiumot váltani, a céhek számának rohamos csökkenését nyilván egyéb okokkal, így elsősorban az osztrák tőkésipar mind erősebbé váló nyomásával lehet magyaráznunk. Annál is inkább, mivel nemcsak Moson megyében, hanem az egész nyugati határszélen rohamosan hanyatlik a céhes ipar a XIX. században. A céhszervezet bomlása Sopron megyében is tapasztalható az 1848 előtti évtizedekben. Pl. Bükön, Csáván, Feketevárosban (Puerbach), Fertőszentmiklóson, Kaboldon, Nyéken, Pinkamindszenten (később Vas megyéhez tartozik), Lajtaszentmiklóson stb., ahol korábban működtek céhek, a XIX. században nem kérték a mesterek régi szabadalmuk megújítását. De nemcsak az előbbi településeken, hanem Sopron város korábban oly jelentős céhes kézműiparában is hanyatlás mutatkozik a XIX. században.127 Viszont a falvakban — ellentétben Sopronnal és több mezővárossal — éppen a céhes szerveződés erősödése tapasztalható. Néhány község iparosai csak a XIX. században érkeztek el a céhes szerveződés fokára. Több falu mesterei közösen váltottak 1 szabadalmat . A vadosfai, mihályi és répceszemerei mezővárosi kerékgyártók, kovácsok és asztalosok pl. 14 falu, mégpedig Kisfalud, Tótkeresztur, Pottyond, Jobbaháza, Réti, Árpás, Szilsárkány, Németi, Szentandrás, Edve, Vásárosfalu, Beled, Lakat és Csér kézműveseivel együtt alakítottak céhet 1827-ben.128 A céhszervezet bomlása azokban a Vas megyei mezővárosokban is megfigyelhető, melyeknek kézművesei a XVni. században számos helység meste-125 OL. Lib. Caeh. és OL. Dep. Civ. 5-6 kútfő. OL. Dep. Civ. 1807/5/0. 127 A Sopron megyei céhekkel kapcsolatban az OL. s az EK. anyagán kívül főként Cnatkai Endre : Adalékok a sopronmegyei céhtörténethez c. tanulmányát használtuk. (Történetírás. BpesL 1937. 438—444. és 637 — 650. 1.) Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a szerző (a Szádeczky-féle céhlajstromra támaszkodva) külön privilégiumokként tünteti fel mindazokat a kiváltságokat, amelyeket több kisebb község mesterei nem külön-külön, hanem együttesen kaptak. 128 OL. Lib. Caeh. 738, ld. még OL. Dep. Civ. 1828/6/10. Szádcczky szerint ezek önálló cóhszervezetet hoztak létre (II. k. 244. s köv. 1.).
