Századok – 1963
Tanulmányok - Eperjessy Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon 951
964 EPEIÎJESSY GÉZA" a leánycéhek között kialakuló fölé- és alárendeltségi viszonyt, ez csak az 1761. évi Mária Terézia-féle céhügyi rendelet után kezdett megszűnni, amikor csupán a kancelláriától nyert céhkiváltságokat ismerték el törvényesnek. Ha az anyacéhek és a leánycéhek közötti korábbi kapcsolatok lassan meg is szűntek, a céheknek az 1813. évi rendelet XXVIII. cikkelye szerint továbbra is jogukban állott a környékbeli mestereket egyenkint, féltaksával maguk kebelébe felvenni.6 2 Így azoknak a mezővárosoknak és falvaknak kézművesei, melyekben céhek nem voltak, mint „vidéki" mesterek kapcsolódtak valamelyik közeli mezőváros (vagy sz. kir. város) céhéhez. A kiskunlacházai mesterek pl. még mielőtt 1823-ban saját privilégiumot szereztek volna, a ráckevei, kunszentmiklósi, szabadszállási céhekhez tartoztak, s mindazokban a jogokban részesültek, melyeket az „anyacéh" tagjai is élveztek. Az anyacéh, valamint a helybeli elöljáróság a „vidéki" mestereket is megvédelmezte az idegen iparosokkal és a kontárokkal szemben.63 A kisteleki és horgosi, valamint a „bánátusi" (Torontál megyei) takácsok pl. a szegedi takács céh filiális mesterei voltak.64 A mezővárosok közül legtöbb vidéki mestere a váci céheknek volt, melyekhez mintegy 121 ( !) helység kézművesei- tartoztak.6 5 A mezővárosi és falusi kézművesek — mint láttuk — csak a földesúr beleegyezésének elnyerése után folyamodhattak céhkiváltságért. Ezenkívül meg kellett szerezniök a község elöljáróságának, illetőleg a mezőváros tanácsának hozzájárulását is. A ráckevei szabók pl. 1793-ban céhkiváltságuk megújításának benyújtásakor „testimoniálist" kértek arról, hogy a városnak nincs ez ellen kifogása.6 6 A kiskunlacházai mesterek 1822-ben, céhalakítási kérelmük benyújtásakor, azt kérték, hogy a „Nemes Tanács adjon arról attestátumot a Helység szokott pecsétje alatt, hogy ők egyesült akarattal együt kivánnyák — tehettségek lévén — a Felséges Articulusokat kiváltani".6 7 A földesúr és a helybeli tanács véleményével ellátott kérelmet és a mellékelt artikulustervezetet (projectumot), melyet a Mária Terézia 1761-es rendeletéről az egységes céhszabályzat nakj megfelelően, sokszor azzal szószerint megegyezően készítettek el, előbb a vármegyéhez kellett benyújtani. Ezt a megyének is véleményeznie kellett, s a Helytartótanács minden esetben megkövetelte a megyétől annak közlését, hogy a folyamodók számaelegendő-e, önálló céh felállítását ugyanis legalább 6 iparosnak68 kellett kérelmeznie. 62 Kassicti : i. m. 115. 1. 63 Pest megyei Levéltár. Kiskunlacháza Protocollum Politicum 68. könyv. 39. pag. 1821. nov. 7. politikai sessioból. 6i Szegedi Állami Levéltár. Takács céh jegyzőkönyve. A szegedi takácscéhben 1826-ban 104 mester, 9 özvegy mesterasszony, ezenkívül 8 kistelki, 11 horgosi és 12 ..bánáti" takács volt. 1831-ben pedig 1 19 szegedi mesteren és 7 özvegyen kívül mint külső mester 5 kisteleki, 9 horgosi és 14 „bánátusi" takács tartozott a céhhez. 1832-től azonban már nincsenek külső mesterek a szegedi céhben. A vidéki takácsok ekkorjvalamilyen más céhhez kapcsolódhattak, vagy kiléptek a céhből, a horgosi takácsok pedig 1837-ben más helybeli mesterekkel együtt önálló céhet alakítottak. Ä horgosi céh alakítására vonatkozóan Id. Lib. Caeh./845. BS Duray : i. m. 16 — 17. 1. 68 Pest megyei Lt. Ráckevei jegyzőkönyvek 1793 — 94/93. fi7 PmL Kiskunlacházai jk. 64. k./567. — A mesterek 1823-ban kaptákmég a privilégiumot. (Lib. Caeh. 613.) «e Ld. pl. OL. Dep. Civ. 1808/5/0.
