Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 899

KRÓNIKA 909 elmondotta, hogy Nyugat-Németország és az Egyesült Államok még ma sem adta vissza a háborús események folytán hozzájuk került szovjet levéltári anyagot (pl. Tallin szovjet város levéltára ma is Goslarban van, az NSzK-ban). A felszólalás eredményeképpen a, konferencia felszólította a világ valamennyi levéltári intézményét, hogy a birtokában levő, hozzá a második világháború folyamán került idegen levéltári anyagot szolgáltassa vissza jogos tulajdonosának. Fontos állásfoglalásra jutott a varsói konferencia a nemzetközi levéltári kiadványcsere és mikrofilmcsere kérdésében. Az előbbi tekintetben kérte az egyes országokat, nyomassák ki kiadványaik jegyzékét és küldjék meg az összes országoknak a jegyzéket, a mikrofilmezés terén pedig javasolta, hogy a Levéltárak Nemzetközi Tanácsának végrehajtó bizottsága állítson fel egy bizottságot a mikrofilmezés problémáinak megtárgyalására. Kimondotta azt is a konferencia, hogy nemzetközi szerződések kötésénél, ha a szerződés levéltári anyag sorsát is érinti, helyes levéltárosok szakértelmét is igénybe venni. Madridban került sor 1962 májusában a VII. Nemzetközi Levéltári Kerek Asztal Konferenciára. Tulajdonképpen a levéltárak gyűjtőköréről és hatásköréről volt szó. A legtöbb szó az új levéltári anyagról volt, a kép- és hangfelvételekről. Képet és magnetofonszalagot már régóta gyűjtenek a levéltárak (bár úgyszólván csak a Szovjetunióban kellő hatékonysággal), de szükség van arra, hogy a dokumentum jellegű anyag, legyen az fénykép, film, hanglemez, magnetofonszalag, telekording szalag, ugyanolyan jogszabályok I hatása alá essék, mint az írott dokumentum. Elsősorban tehát ezeknek a modern levél-I tári anyagoknak a selejtezésénél kell levéltárosnak jelen lennie. A film-, rádió- és televíziótársaságoknál meg lehet hagyni a film-, hanglemez-, magnetofon- és telekordingszalagtárakat, ha megőrzésükről megfelelő gondoskodás történik. Viszont a levéltáraknak fel kell készülni az ilyen anyag átvételére is, mert nem valószínű, hogy az érdekelt társaságok örökké hajlandók hang- és képfelvételeket őrizni, i Élénken vitatott téma volt a könyvtárakban és múzeumokban található levéltári anyag kérdése. Különösen könyvtárakkal folyik élénk vita az írói hagyatékok kérdésében, ! de nem kevés levéltári anyag van a múzeumokban. Sok országban ma is egy igazgatóság alá tartoznak a könyvtárak és levéltárak. De ezekben az országokban is nehéz igzaságot , tenni a két fél között (spanyol, portugál, angolszász államoknál). Ez évben Budapesten került sor a VIII. Nemzetközi Levéltári Kerek Asztal Konferenciára. A téma: az agrártörténet forrásai a levéltárakban (2 nap témája) ós a levéltári építkezések problémái (1 nap). 24 állam 44 küldöttje vett részt az értekezleten. A tárgyalások három napon át, június 12-én, 13-án és 14-én folytak délelőtt. Magyarországot e r cikk íróján kívül Varga Sándorné, a LOK h. vezetője, Ember Győző, az Országos Levéltár főigazgatója és Degré Alajos, a Zalaegerszegi Állami Levéltár igazgatója képviselte. Az ülésszakot Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg a Tudományos Akadémia kis tanácstermében. Az első két napon az agrártörténetre vonatkozó levéltári anyagról volt szó, az Yves Pérotin által készített referátum alapján. A fő kérdés az volt, milyen fondok tartalmaznak anyagot az agrártörténetre. Teljes egészében az agrártörténetre vonatkoznak az állami, államfői uradalmak, a nagybirtokok, az egyházi uradalmak levéltárai, valamint a mezőgazdasági szövetkezetek és társulások iratai. Feltűnően kevés a forrásanyag a kis- és középbirtokok viszonyaira. Vannak aztán olyan fondok is, melyek csak részben tartalmaznak a mezőgazdaság történetére anyagot. Ilyenek pl. az erdők kitermelésével vagy az állattenyésztéssel foglalkozó bizottságok vagy társulások irattárainak anyaga. Természetesen jó forrás a mezőgazdasági minisztériumok, illetőleg azok jogelődjeinek fondja, a tudományos mezőgazdasági kutatások és kísérletek levéltári anyaga, valamint a mezőgazdasági hitelintézetek leyéltára. Külön került tárgyalásra a parasztság történetére, helyzetére vonatkozó forrásanyag (összeírások, szerződések, törvények és az úriszéki peresanyag). A kutatásra érdemesnek jelölte meg a konferencia a parasztság vándorlására vonatkozó levéltári anyagot. Vita nem igen volt a tárgyalás során, inkább az egyes delegátusok kiegészítették újabb adatokkal a referátumot. (így igen érdekelte a külföldi levéltárosokat a magyar falukönyvek anyaga.) A konferencia állást foglalt amellett, hogy szorgalmazni kell mindenütt olyan levéltári segédletek készítését, melyek feltárják az agrártörténetre vonatkozó anyagot. Harmadik napon a levéltári épületek kérdésére került a sor. Erről a témáról kevés szó folyt, annál nagyobb vita alakult ki részben a Kerek Asztal Konferenciák témái, részben a francia nyelv körül, mely mindeddig a hivatalos nyelv volt. Többen (elsősorban az osztrák küldött ós a nyugat-németek) azt kívánták, hogy az ENSZ valamennyi hivatalos nyelvén fel lehessen szólalni. Végül is olyan megállapodás született, hogy a francia marad a hivatalos nyelv, de fel lehet szólalni más nyelven is, ha a felszólaló gondoskodni 11*