Századok – 1963

Történeti irodalom - Koltay-Kostner Jenő: A Kossuth-emigráció Olaszországban (Ism. Lukács Lajos) 885

888 TÖRTÉNETI IRODALOM a magyar emigráció irányában tanúsított politikájában. Kossuth reménye egy közeli osztrák háborúban és a velencei kérdés háborús konfliktusba torkollására, sorra kudarcba fullad. Garibaldi önkénteseinek gyülekezése 1862 tavaszán Velence tartományának határán csak átmeneti jelentőségű volt, Rattazzi miniszterelnök különben sem hagyta magát provokálni és háborús konfliktusba sodorni Ausztriával. Hasonlóképpen erélyesen fellépett Garibaldi újabb szicíliai vállalkozásával szemben, mely az aspromontei tragédiához vezetett. Ez utóbbi kormányakció Klapka és Kossuth szolidaritási nyilatkozatait váltotta ki, Torino mellett, ami joggal keltett a magyar emigráció Garibaldival együtt érző és vele tartó tagjaiban felháborodást. Ebben a vonatkozásban vetődik fel, mint a jövőben tovább kidolgozandó feladat, a magyar emigráció felbomlásának, politikai árnyalatokra szakadásának folyamata a 60-as években. Az emigráció balszárnya nem értett egyet a hivatalos emigrációs vonalvezetéssel, és ellenezte a torinoi és párizsi kormánykörök elképzeléseihez való merev igazodást. Ebből a szempontból tovább vizsgálandó kérdés Pulszky Ferenc rendkívül ellentmondásos szerepe. Miután szakított Kossuthtal, megtalálja a kapcsolatokat az emigráció balszárnyához, de anélkül, hogy ezen lépései nézeteinek jelentősebb átalakulásához vezettek volna. Pulszky Garibaldi-szimpátiája jól megfért 4 hazai politikai kapcsolatainak ápolásával és olyan irányú törekvéseivel, hogy előbb vagy utóbb hazatérjen. A 60-as évek emigrációs történetének különösen kemény dióját alkotja a sok meghurcoltatáson, keserű megpróbáltatásokon keresztülment magyar légió. Az a szerep, amit az olasz kormány számukra kijelölt , nem volt irigylésre méltó. A sok átszervezés, vizsgálat és belső konfliktus a légió tagjait elkeserítette és nem kis részük i ellentétbe jutott a magyar emigráció hivatalos vezetésével. Az olaszországi magyar légió történetének részletesebb kimunkálása cseppet sem irigylésre méltó feladat, de szükséges, mert a sok keserű személyes konfliktus és intrika ellenére ki lehet hámozni az ellentétek személyi motívumai mellett a politikai és társadalmi hátteret is, és ennyiben gazdagítani lehet az olaszországi magyar emigráció történetét. Figyelemre méltó mozgás indult meg az emigrációs körökben az 1863 — 64. évi , lengyel felkelés idején. A remények és elképzelések újabb sorozata bontakozott ki, melyet azonban az események nem igazoltak. A lengyel felkelők nem akarták szaporítani nehézségeiket egy osztrák-ellenes konfliktussal, a felkelésnek Galíciára történő kiterjesz- l tésével. Már pedig magyar vonatkozásban ennek lett volna tágabb perspektívája. Helyesen mutat rá a szerző a sokirányú próbálkozások hátterére, gyengeségeire, emigrációs és hazai szervezkedési szálak összefonódására a kudarccal végződő Nedeczky—Almássyféle szervezkedéssel kapcsolatban is. Az olaszországi magyar emigráció küzdelmekkel, reményekkel és csalódásokkal teli bonyolult történetét „Az osztrák—porosz háborúban (1866)" című fejezet zárja le. Ennek a torinoi és berlini vonatkozásai ismételten a bonyo- , lult problémák sorát vetették fel, és Kossuth keserűen tapasztalhatta a kormánykörök felemás és bizonytalan magatartását, melyből újabb csalódások ós megpróbáltatások fakadtak a magyar emigráció számára. Nemcsak a várt külhatalmi segítséggel volt baj, de a hazai kapcsolatok is teljesen ingatag és megbízhatatlan alapokon nyugodtak. Komáromy György és Csáky Tivadar neve ezzel kapcsolatban joggal vált hírhedtté. A Klapka-légió előkészítetlen akciója szintén zsákutcába vezetett. Mindezen problémák vonatkozásában ugyan további széleskörű kutatások folytathatók, és az olaszországi levéltárak anyagai még gazdagíthatják eddigi ismereteinket, ami ezen túlmenően a magyar emigráció 1860-as évekre vonatkozó történetéről általában megjegyezhető. Mindemellett az a kép, melyet a szerző gondos munkájával, a legújabb történeti irodalom kritikus figyelembevételével, az egykorú sajtó alapos felhasználásával kidolgozott, helyesen tárja fel a magyar emigráció olaszországi működésének történetét. Hangsúlyozható, hogy Koltay-Kastner Jenő munkája, ha nem is zárja le a felvetett kérdések további tudományos vizsgálatát, de mindemellett alapvető jelentőségű, olyan eredményeket rögzítő és összefoglaló munka, melyre lehet és kell is a jövőben támaszkodni, mely kiindulópontját kell hogy képezze minden további szélesebbkörű kutatás- • nak. Mindennek alapján megállapítható, hogy a munka kiadása igen hasznos volt, komoly mértékben gazdagította történeti irodalmunkat és, ami szintén nem közömbös, növeli történetírásunk súlyát, tekintélyét a nemzetközi történeti irodalomban is. LUKÁCS LAJOS