Századok – 1963

Történeti irodalom - Koltay-Kostner Jenő: A Kossuth-emigráció Olaszországban (Ism. Lukács Lajos) 885

886 TÖRTÉNETI IRODALOM zálátott ennek a roppant szerteágazó, szótszórt forrásanyaggal rendelkező és komoly egyetemestörténeti ismeretet igénylő problémakörnek feltárásához. Eredményes munkássága során alapos tanulmányozás alá vette Mazzini és Kossuth sokirányú kapcsolatát az 1850-es évek elejétől fogva. Miután Mario Menghini 1921-ben /kiadta Kossuthnak Mazzinihez intézett leveleit, Koltay-Kastner arra vállalkozott, hogy közreadja Mazzininek Kossuthhoz intézett leveleit (Mazzini e Kossuth. Lottere e documenti inediti. Firenze. 1929). E nagy fontosságú kiadvány előkészítésével függ össze Kossuth és Mazzini kapcsolataival foglalkozó tanulmánya (Századok. 1925), ahol különös figyelmet fordított az 1853-as milánói felkeléssel kapcsolatos kérdésekre. Lényeges kutatásokat folytatott Koltay-Kastner az 1859. évi olasz, francia-osztrák háború magyar vonatkozású problémáival összefüggésben. 1934-ben Firenzében megjelent könyve (11 contributo ungherese nella guerra del 1859) különösképpen arra igyekszik választ keresni, hogy a torinoi kormánykörök és a párizsi udvar kapcsolatai során milyen vonatkozásban vetődött fel az együttműködés a magyar emigrációval. Viszont 1949-ben Szegeden kiadott forráskiadványa (Iratok a Kossuth-emigráció történetéhez 1859) széleskörű betekintést nyújt ennek a mozgalmas évnek emigráns vonatkozásaiba, figye- , lemmel kísérve annak visszhangját a bécsi udvarnál és a szomszédos román és szerb állam területén. Kutatásai körébe nemcsak a különböző Risorgimento-múzeumok kéziratos anyagát, a hazánkban őrzött turini Kossuth-hagyatók iratait vonta be, de a bécsi állami levéltárak fontos állagait is. Olasz emlékiratokra támaszkodva rajzolta meg biztos kézzel Koltay-Kastner a Garibaldi 1860. évi expedíciójában szerepet vállaló Türr , István alakját (Budapesti Szemle. 1929. évf.). Az említett munkáin túlmenően még számos kisebb-nagyobb tanulmányban foglalkozott az újabbkori olasz-magyar történeti kapcsolatokkal, mindig gondosan figyelemmel kísérve az olasz történeti irodalom termékeit. A felszabadulás után kibontakozó munkássága, a már jelzett dokumentumkötet mellett, rendkívül sokirányú és termékeny. Számos tanulmány, nemzetközi kongreszszusokon elhangzott előadás jelzi történetírói munkásságának felfrissülését és továbbfejlődését.1 Végeredményben ennek a több évtizedes kutatói tevékenységnek legjobb eredményeit látjuk összefoglalva a „Kossuth-emigráció Olaszországban" című munkában. \ Hozzá kell tennünk, ha alapvetően arról van is szó, hogy Koltay-Kastner ezen munkájában összegezte a Kossuth-emigrációval kapcsolatos régebbi munkásságának eredményeit, ' ugyanakkor annál többet is adott: valóságos kis kézikönyvét, igényes szintézisét a kérdésnek, mely komoly segítséget nyújt a tájékozódáshoz, megkönnyíti a problémák áttekintését és útbaigazít a legfontosabb olasz történeti irodalom vonatkozásában is. A szerző munkájának előszavában tudományos szerénységgel utal a további kutatói feladatokra, hangsúlyozva, hogy ,,. . .munkám korántsem zárja le vagy meríti ki e kérdés tárgyalását. Inkább csak kiindulást és lendületet kíván kölcsönözni..." a további kutatásokhoz. Az igényes munka ezen feladatot is betölti, érzékeltetve rendszerezésével, mondanivalójával azokat a problémaköröket, ahol a továbbiakban termékeny kutatás folytatható. Csak helyeselni lehet, hogy a szerző széles értelemben fogta fel a Kossuth-emigráció olaszországi működésének problematikáját és kellő arányban foglalkozott annak logikus történeti előzményeivel, melyek ténylegesen visszavezethetők a korai Risorgimento és a magyar reformmozgalom időszakába és különösképpen az 1848 —49-es évek kapcsolataihoz. „A magyar szabadságharc visszhangja Olaszországban" című fejezet kiemeli Mazzininek 1832-ben „Dell'Ungheria"címen írt fontos tanulmányát, melyben hazánknak a nagy olasz reformátor kiemelkedő szerepet szánta jövő demokratikus európai államrendszerekben. A római köztársaság szolidaritása a magyar üggyel lényegében folytatása Mazzini régebbi állásfoglalásának és egyben pozitív elismerése a magyarság haladó mozgalma némzetközi jelentőségének. Helyesen utal a szerző arra, hogy Itáliában erőteljesen szorgalmazták a magyarok és szlávok kibékülését és együttműködését. Ezzel összefüggésben Lorenzo Valerio sokoldalú és messziretekintő munkásságát kell aláhúznunk, mely többek között a torinoi Concordia című lap hasábjain erőteljes megnyilatkozást nyert. Más kérdés viszont az, hogy a Torinoból érkező jóakaratú és megszívlelendő tanácsokat, hasonlóképpen Teleki László Párizsból küldött üzeneteit kevés figyelemre méltatták a debreceni magyar kormánynál. A nemzetiségekkel annyira szük-1 Többek között utalhatunk a következőkre: L'Ungheria nel 1859. (Estratto dagli atti del XXXVIII Congresso di Storia del Risorgimento Italiano); II contributo ungherese alla spedizione dei Mille (Estratto dagli atti del XXXIX Congresso di Storia del Risorgimento Italiano. Palermo—Napoli. I960); Progetti rivoluzionari italo—ungheresi nel 1864. Bologna. 1961: Kossuth e Garibaldi nella guerra del 1866 (Estratto dalia Rassegna Storica del Risorgimento. 1961. jan.—márc.): La formazione del Regno d'Italia e l'Unghcria nel 1861 (uo. 1962. okt.—dec.).