Századok – 1963

Történeti irodalom - Koltay-Kostner Jenő: A Kossuth-emigráció Olaszországban (Ism. Lukács Lajos) 885

885 TÖRTÉNETI IKODALOM Szerzőnk továbbá nézetünk szerint nem tette volna helytelenül, hogyha a tárgykörének megelőző kutatói által felvetett — és megoldatlanul hagyott — problémák közül legalább egynek nagyobb figyelmet szentel, és nemcsak gyéren elszórt megjegyzésekben, érintőleg foglalkozik vele. Ez Dávidnak az apokaliptikához és a chiliasmushoz való viszonyulása és 1566-i Rövid Magyarázatának hatása — közvetlen vagy közvetett áttétellel — a Karácsony György-féle parasztmozgalomra. Ezt szerintünk nem lehet azon a címen mellőzni, hogy nem a tárgyalt periódusba tartozik. Dávid történelmi alakjának és hatásának hiánytalan megértéséhez szükség van ennek a problémának alapos elemzésére minden olyan történelmi feldolgozásban, amely ővele — ha pályájának csak egyetlen szakaszán is — foglalkozik. Sőt ezt a vizsgálatot ki lehetett volna tágítani még annak a problematikának legalább a fővonalaiban való felvázolásáig is: milyen a racionalisztikus, a misztikus és a társadalomkritikai elemek s ezekkel időnként összefonódva a szétágazó anabaptista hatások aránya a magyar és erdélyi antitrinitarizmus egykorú irodalmában és mozgalmaiban (a tárgyalt periódusban, de azt megelőzőleg és követőleg is) — és miért nem azonos ez az arány (a társadalomkritikai, forradalmasító elemeknek magyar és erdélyi földön való háttérbe szorulása miatt) azzal, amivel az egykorú lengyel és móginkább olasz antitrinitárius irodalomban és mozgalmakban találkozunk ? A mű tudományos teljessége szempontjából határozott kárnak kell tartanunk, hogy szerzőnk erre a problematikára nem tartotta szükségesnek kitérni, és a nagynevű olasz szakembernek Cantimori Delionah idevágó, és éppen a radikális társadalomkritika szempontjából is meglepő új eredményeket hozott kutatásait (összefoglalásuk: Gli eretici italiani nel cinquecento, 1949 óta német fordításban is) nem kívánta eddig értékesíteni, ha bírálólag is, saját munkásságában. Az egészben véve nagyon gondos egybeállítású, jó németségű s a magyar tudományosság külföldi megbecsülését ezen és minden egyéb jótulajdonságával gyarapítani hivatott könyvben előfordul néhány kisebb tévedés és a részletekre vonatkozó megkérdőjelezhető állítás, amik azonban nem rontják a műnek igen kedvező összhatását, s épp ezért ez alkalommal nem kívánjuk egyiket sem előhozni. Minden okunk megvan arra a reményre, hogy Pirnát Antal e sikerült kezdet után a magyar imitarizmus történetének minden eddigit meghaladó analitikus és szintetikus szakemberóvó fogja kinőni magát. Közelebbről nagyon szeretnők, ha ezt a könyvét megfelelő átdolgozással, kibővítéssel és javítással magyar nyelven is közre tudná bocsátani. RÉVÉSZ IMRE KOLTAY-KASTNER JENŐ: A KOSSUTH-EMIGRÁCIÓ OLASZORSZÁGBAN (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1960. 315 1.) A szerző neve nem ismeretlen a hazai és az olasz történészek ós a szélesebb nagyközönség előtt sem. Közel négy évtized szorgos munkássága nyomán bontakozott ki az az életmű, ami egy széleslátókörű kultúrhistorikus sokirányú érdeklődésének és kutatásainak eredménye. Figyelő szeme szinte polihisztori tájékozottsággal követte nyomon azokat a területeket, melyek az olasz—magyar művelődóstörténet érintkezési pontjaivá formálódtak. Hosszú felsorolást kellene adnunk ahhoz, hogy áttekintsük egy gazdag munkásságban eltelt életmű minden lényeges eredményét. Koltay-Kastner Jenő korántsem szorítkozott csupán Kossuth olaszországi működésével kapcsolatos történeti kérdések vizsgálatára. Történész a szó nemes értelmezésében, aki nemcsak a politikai történet területeit, de az irodalomtörténet számos problémáját is érdeklődési körébe vonta. Mikor hozzákezdett a Kossuth-emigráció olaszországi működésének megvilágításához, nyugodtan álUtható, hogy történettudományunk ezen területe roppant elhanyagolt állapotban volt. Rövidebb lélekzetű visszaemlékezéseken és a Kossuth-kultuszhoz kapcsolódó népszerűsítő feldolgozásokon kívül ebben a vonatkozásban aligha látott más napvilágot. Az érdeklődők számára ugyan rendelkezésre álltak 1880-tól Kossuthnak „Irataim az emigrációból" folyamatosan közreadott kötetei, melyeket utóbb Helfy Ignác és Kossuth Ferenc folytattak, de e kötetek, anyaggazdagságuk ellenére, a forrásközlés módszerbeli gyengesége és a kellő rendszeresség hiánya miatt nehezen használhatók voltak. Nyugodtan állítható, hogy Koltay-Kastner úttörő munkát végzett, amikor hoz-