Századok – 1963

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kozlowski; Eligiusz dr. lásd Gieysztor; Aleksander - Panomarjov B. N.: Emeljük a történettudományt és a történelemtanítást a kommunista építőmunka feladatainak színvonalára! 859

872 В. N. I'ONOMARJOV: EMELJÜK A TÖRTÉNETTUDOMÁNY SZÍNVONALÁT A tantervek tökéletesítése során arra is figyelmet kellene fordítani, hogy az egyes országok történetét a többi néppel és országgal való kölcsönös kapcsolatok, az egymásra hatás történeti folyamatában vizsgáljuk meg. A különféle történeti kollégiumok anyagát maximálisan össze kell hangolni, hogy a hallgatók világos képet nyerjenek a történeti folyamatokról. * A történettudomány fejlesztése, beleértve szervezését, a dolgozók elosztását és a káderek képzését, pártunk egyik legfontosabb feladata, s ezt a feladatot ugyanolyan forradalmi szenvedélyességgel kell végrehajtani, mint amilyenre a kommunizmusért folyó harc bármely területén szükség van. A történészektől, ugyanúgy mint mindazoktól, akik a tudományos kommunizmus problémáival foglalkoznak, elvárjuk, hogy nagy felelősséget érezzenek a tudománnyal, a társadalommal, a párttal szemben. A történelmi fejlődésnek a munkásosztály álláspontjáról történő vizsgálata lehetővé teszi a legkövetkezetesebb, a legmélyebb és a legteljesebb objektivitást, hangsúlyozta Lenin, megadva a tudomány pártosságának meghatározását. Következésképpen elmondhatjuk, hogy a szovjet történettudomány pártossága a történelmi folyamat feltárásában a legnagyobb objektivitást jelenti. Persze ahhoz, hogy a pártosságnak ez a tulajdonsága kellőképpen megtestesüljön a konkrét történeti munkákban, egész sor más elvi követelménynek is feltétlenül eleget kell tenni. Közülük, amint erre Lenin rámutatott, az a legfontosabb, hogy a kutatás pontos és vitathatatlan tények alapján folyjék. Ahhoz, hogy ez tényleg alapul szolgálhasson, „nem egyes tényekből, hanem a vizsgált kérdésre vonatkozó tények összességéből kell kiindulni, egyetlen kivétel nélkül. .." mutatott rá V. I. Lenin (Lenin Művei, 23. köt. 296. 1.). Ebből többek között az is következik, hogy a történettudomány csakis akkor töltheti be sajátos funkcióját a társadalomtudományok rendszerében, ha nem absztrakt szociológiai sémákat ad, hanem megadja a nópek, osztályok, államok történeti fejlődésének teljes, igazi kópét, minden bonyolúltságában és sokféleségében, az eleven életet tükröző színek és árnyalatok gazdagságában. A történettudomány pártosságához hozzátartozik a politikai tartalom, amelynek az a fokmérője, hogy a történész művét a kommunista párt vezette nép közös munkájának és harcának múlhatatlan, hatékony és hasznos részesévé tudja tenni. A tudós a témát meghatározva, a kutatás célját kitűzve, az anyag általánosításának formáját kiszemelve, valamely eseményt kifejtve és megvilágítva, mindig vessen számot munkája minden egyes elemének társadalmi fontosságával, szigorúan ellenőrizze, mit és hogyan közöl a tömegekkel, mennyire hatja át értékeléseit a marxizmus—leninizmus szelleme, milyen lesz művének reális hozzájárulása a népek kommunizmus felé haladásához. A marxizmus a történelmi fejlődés minden sarkalatos kérdését „történelmi alapra állítja. . . történeti alapra nem abban az értelemben, hogy csak magyarázza a múltat, hanem a jövő merész előrelátása és a jövő megvalósítására irányuló bátor gyakorlati tevékenység értelmében is" — írta V. I. Lenin (Lenin Művei, 21. köt. 62. 1.). A történettudomány, akárcsak a többi társadalomtudományok pártossága feltételezi az elmélet alkotó szemléletmódját, az elmélet gazdagítását és fejlesztését, az új adatok és felfedezések alapján, a forradalmi mozgalom változó, objektív feltételeinek és feladatainak megfelelően. Ez az elmélet és a gyakorlat, a tudomány és az élet szoros kapcsolatát jelenti. Az SzKP XX. és XXII. Kongresszusának határozatai, a Központi Bizottság plénumának okmányai, N. Sz. Hruscsov beszédei példát mutatnak nekünk az elmélet és gyakorlat ilyen összeegyeztetésére és kölcsönös gazdagítására. A szovjet történészek műveikben csakis akkor mutathatják meg korunk nagyszerűségét, csakis akkor biztosíthatják a történelemtudománynak azt a szerepet, hogy a szovjet társadalom fejlődósében, az emberiségnek a kommunizmus felé való fokozatos haladásában fontos ideológiai tényező legyen, ha megtartják mindezen követelményeket. Évek és évszázadok fognak elmúlni, a múltba merülnek azok az események, amelyeknek szemtanúi és résztvevői a mi kortársaink nemzedéke volt, de tetteik évszázadok múlva is élni fognak, s e tettek helyes, fényes megvüágításáról a most élő tudósoknak kell gondoskodniok. A szovjet tudósok pártkötelessége, állampolgári kötelessége megalkotni az emberiség valódi történetének kezdetét jelentő forradalmi korunk igaz, a marxizmus — leninizmus elméletén nyugvó történetét. B. N. PONOMABJOV