Századok – 1963

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kozlowski; Eligiusz dr. lásd Gieysztor; Aleksander - Panomarjov B. N.: Emeljük a történettudományt és a történelemtanítást a kommunista építőmunka feladatainak színvonalára! 859

864 Iî. N. PONOMAKJOV és ókori történelem fontos kérdéseiről. Kibővültek a kutatások földrajzi keretei is. Az utóbbi években a Szovjetunióban megkezdték a délkelet-ázsiai és afrikai országok történelmének tanulmányozását. A történészeknek a nagylélegzetű müvek mellett foglalkozniok kell népszerű munkák írásával is. Az ilyen könyveknek közvetlenül az alapvető kutatások nyomán kell megjelenniök, felhasználva természetesen a tudományos ismeretek egész tárházát. Ideje komolyan felvetni azt a feladatot, hogy a történelem a társadalom minden tagja számára közkinccsé váljék. Ehhez fel kell használni a legkülönbözőbb formákat és eszközöket. A kommunizmus felé tartó szovjet társadalom minden öntudatos polgárának ismernie kell hazája történetét, a forradalmi mozgalom és elsősorban az SZKP történetét, mely magában foglalja a leninizmus legfontosabb eszméit. „Nem lehet öntudatos munkás az, aki Feledékeny Jánosként kezeli saját mozgalmának történetét" (Lenin, Művei 20. köt. 282. 1.). Leninnek e szavai ma még időszerűbbek számunkra. Jobban ki lehetne használni a történelmi regényt, ezt a nagyhatású eszközt is. Senki sem vitathatja, hogy sok szovjet emberben például I. Péter idejéről, vagy a Szovjetunióban lejátszódott polgárháborúról nem csupán a tankönyvek és szakmunkák, hanem Alekszej Tolsztoj és Mihail Solohov, valamint néhány más szovjet író művei nyomán alakult ki a kép. Bátran mondhatjuk, hogy a magas művészi szinten megírt történelmi regények, amelyek leírják a szocializmus korát, pártunk múltját, komoly forrásai lehetnek annak, hogy a néptömegek megismerjék és megszeressék hazájuk történelmét. Makszim Gorkij annakidején kezdeményezte egy történelmi regénysorozat kiadását, és bevonta a történészeket a válogatásba, valamint abba, hogy segítséget nyújtsanak az íróknak. Ezt a hagyományt jó lenne feléleszteni. A történettudomány fejlődése az SZKP új programjának fényében megköveteli, hogy figyelmet fordítsunk a történetfilozófiára. Az összes társadalomtudományok alapját a történelmi materializmus képezi, de a társadalomtudományok mindegyikének, így a történettudománynak is megvannak a maga sajátos elméleti kérdései. Ilyen elsőrendű fontosságú probléma az osztályharc szerepe a történelemben. A tudományos kommunizmus klasszikusai megállapították, hogy a társadalom egész története, kivéve az őskommunizmust, az osztályharcok története volt. Az osztályharc az emberi fejlődés fő mozgatóereje. Ez a tétel megingathatatlan valamennyi kapitalista országra nézve, jelenleg is. Csupán az osztályharc segítségével vívhatják ki a munkásosztály és a néptömegek felszabadulásukat a kizsákmányolás alól. Ami azokat az országokat illeti, ahol a szocializmus győzött és a kizsákmányoló osztályokat teljesen felszámolták, ezekben az országokban az osztályharc helyet adott a társadalmi fejlődés új törvényszerűségeinek. Az egész szocialista rendszer világviszonylatban szemben áll a kapitalista rendszerrel. Köztük éles ideológiai, politikai és gazdasági harc folyik. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése az osztályharc sajátos formája. Mindezek teljesen új problémák, amelyeknek feldolgozása szükséges, mert enélkül nem érthetjük meg a társadalmi élet mai jelenségeit és nem biztosíthatjuk a forradalmi erők politikai irányvonalának helyes alkotó kidolgozását. Nagy jelentőségű probléma a néptömegek szerepének növekedése a történelemben. Ebben az esetben a marxizmus Lenin szavai szerint „egyik legmélyebb" tételének konkrét történelmi feldolgozásáról van szó, arról, hogy „a történelmi hatás megalapozottságával együtt növekszik majd következésképpen a tömegek nagysága is, amelyeknek műve ez a történelmi cselekvés". A történettudomány elméleti kérdései közül megemlíthet jük a periodizálás problémáját, amely a társadalmi-gazdasági formációk elméletére támaszkodik, de nem merül ki abban. Milyen feladatokat állít a párt a szovjet történettudomány .elé? A párttörténetírás területén a történészek fontos feladata, hogy magas színvonalon végrehajtsák a Központi Bizottság által kitűzött feladatot: a többkötetes párttörténet megírását, A párttörténeti kérdések kidolgozása a Központi Bizottság állandó gondoskodásának és figyelmének tárgyát képezi. A Központi Bizottság útmutatásai a többkötetes párttörtónet kidolgozásának alapelveiről nem csupán a mü írói és szerkesztői számára jelentősek, hanem a párttörténet minden kutatója és előadója számára is. Sok munkát írnak mostanában a helyi pártszervezetek tevékenységéről, különösen az SZKP XX. Kongresszusa óta. Ez helyes. Eddig azonban nincsenek olyan alapvető kutatások, amelyek teljesen megvilágítanák a párt belső életét ebben az időszakban, a pártélet lenini normáit, a gazdasági és kulturális építőmunka pártirányítását, a párt tevékenységét, a tudományos világnézet propagálása és a dolgozók kommunista nevelése terén.