Századok – 1963
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kozlowski; Eligiusz dr. lásd Gieysztor; Aleksander - Panomarjov B. N.: Emeljük a történettudományt és a történelemtanítást a kommunista építőmunka feladatainak színvonalára! 859
EMELJÜK A TÖRTÉNETTUDOMÁNY SZÍNVONALÁT 865 Az SZKP történetének sok más problémája is még kutatókra vár. Ha például Lenin és a párt harcát a revizionizmus ellen többé-kevésbé alaposan megvilágította is a párttörténeti irodalom, ugyanezt nem mondhatjuk el a párt harcának megvilágításáról a kispolgári félanarchista forradalmiság ellen, a „baloldali" elhajlások ellen, a forradalmi frázispuffogtatás ellen, a dogmatizmus és szektásság minden formája ellen. Rendkívül aktuális lenne komoly műveket írni a leninizmusnak a harc különféle szakaszaiban alkalmazott taktikájáról. Világtörténelmi jelentőségű a lenini új gazdaságpolitika mint a szocializmus építésének útja. Lenin bátor, lángeszű terve az alkotó marxizmus példaképe, amely egyesíti a taktika hajlékonyságát a vaskövetkezetességgel a szocialista végcél felé való haladásban. Az ilyen tárgyú munkák megalkotását tekintsék a párttörténészek a nemzetközi kommunista mozgalommal szemben fennálló kötelességüknek. A Szovjetunió története területén elsősorban mélyrehatóan tanulmányozni kell a szovjet nép által a szocializmus felépítéséért vívott harcban szerzett gazdag történelmi tapasztalatokat, az építőmunkának ebben az időszakban kidolgozott formáit és módszereit. Kiemelkedő jelentőségű a kommunizmus építésének szempontjából Lenin útmutatása, például a szovjetek mint társadalmi szervezetek szerepéről, a népgazdasági tanácsokról mint a gazdasági irányítás formáiról, a munkás-paraszt ellenőrzésről, a nemzeti kérdésről, a szocialista demokrácia fejlesztéséről. A gazdasági, kulturális és államépítés lenini módszereinek kutatása, a kommunista munka mint a társadalom javára végzett munka formáinak és módszereinek tanulmányozása a szovjet történészek egyik fontos feladata. Különösen nagy jelentőségű tanulmányozni a proletárdiktatúra államának össznépi államba való átfejlődését. Az SZKP XX. Kongresszusa azt a feladatot állította a történészek elé, hogy hozzanak létre alapvető munkát az októberi forradalom történetéről. Fokozza a felelősséget e munka magasszínvonalú és idejében történő megvalósításáért, hogy közeledik e hatalmas világtörténelmi esemény 50. évfordulója. A történészek nagy figyelmet fordítottak és fordítanak a munkásmozgalom különböző kérdéseinek kutatására hazánkban. Nincsenek azonban ezidáig komoly kutatómunkáink, amelyek általánosítanák hős munkásosztályunk egész történetét. Ennek a 1 munkának többek között meg kell mutatnia, hogyan alakult ki és erősödött meg a szovjet köztársaságok munkásainak testvéri barátsága, hogyan fejlődött a különböző nemzetiségű munkások proletárszolidaritása. Ez pedig közvetlen kapcsolatban van a Szovjetunió népei barátságának további erősödésével és összekovácsolódásával. Nem írták meg még a szovjet parasztság történetét és a szocializmus útjára lépósének történetét. Nem vonzó, hálás témája-e ez a történelmi kutatásnak? Különösen, ha számításba vesszük, hogy a parasztság a föld lakosságának nagyobbik részét teszi ki. Ez a téma lényegében arról szól, hogyan valósul meg konkrét történelmi szinten a szocializmus és a kommunizmus építésének körülményei között a munkásosztály és a parasztság szövetségének lenini eszméje. A szovjet történészek sokat tettek a népeink által viselt felszabadító háborúk tanulmányozása terén. Nincs azonban összefoglaló munkánk a Szovjetunió népeinek sok évszázados harcáról az agresszorok ellen, olyan munkánk, amely nagyarányú képet adna arról, hogyan kárhoztatott kudarcra a néptömegek harca minden agressziót, s amely feltárná ennek a harcnak óriási világjelentőségót. Hasznos lenne az ilyen könyvet idegen nyelveken is kiadni. Ez kiegészítené azokat, amelyek már eddig is a szovjet hadsereg és a szovjet állam rendelkezésére állanak, ideológiai tényező lenne az új világháború elhárításáért vívott harcban. A hadtörténet tanulmányozása terén teljes mértékben helyre kell állítani a lenini értékelési és elemzési módszereket. A sztálini személyi kultusz idején irodalmunkba olyan hazug jellemzések hatoltak be, mintha csaknem valamennyi háború, amelyet a cári Oroszország vívott, igazságos és haladó lett volna. Számos esetben nem tettek különbséget a háborúk történelmileg haladó következményei és a cárizmus reakciós céljai között. Az események megvilágítása olykor — különösen egyes szépirodalmi művekben és filmalkotásokban — valószínűtlen színezetet öltött. Hazánk történelmének nagy jelentősége van a forradalmi hazafias hagyományok fejlesztése, a hazaszeretetre való nevelés, a nemzeti büszkeségre való nevelés szempontjából, amelyről V. I. Lenin olyan lelkesen írt, Hazánk demokratikus és szocialista forradalmának története az évszázadok során el nem halványuló példaképet nyújtott a nép szolgálatára. Azoknak példája, akik a szabadság és a felvilágosodás eszméit hozták el a népnek, akik saját életüket nem kímélve harcoltak az önkényuralom ellen, a kapitalista kizsákmányolás ellen; a parasztmozgalmak vezetőinek hősies példája, a forradalmi demokraták nagyszerű tettei, és elsősorban Lenin harcostársainak, a bolsevikok nagyszerű csapatainak példája népünk értékes forradalmi kincse, amelyet a legnagyobb