Századok – 1963
Vita - Lukács Lajos: Kossuth Lajos emigrációs politikájának idealizálásáról 844
KOSSUTH LAJOS EMIGBÁCIÓS POLITIKÁJÁNAK IDEALIZÁLÁSÁBÖL 849 mezejére, ha, többek között, történetesen Magyarországon népfelkelés törne ki.4 0 Tagadhatatlan, hogy a magyar emigráció körében nem egy terv született a szóban forgó időpontban, a dalmáciai partraszállással kapcsolatban és előszeretettel hangoztatták Garibaldi nevét is. Az olasz szabadsághős erről keveset tudott és nem is adott senkinek arra felhatalmazást, hogy az ő nevében, az ő tudta nélkül bármilyen vállalkozásba belekezdjenek. Garibaldi reálisan cselekedett, amikor visszavonult Caprerára és arra az álláspontra helyezkedett, hogy az idő és a kedvező körülmények napirendre tűzhetik az erőszakkal megszakított szabadságmozgalom folytatását. Kossuth ugyanezen időpontban viszont nem tágított azon nézetétől, hogy a magyar nemzeti mozgalom előbb vagy utóbb, de megkapja a remélt segítséget Torinotól, és nézete szerint Cavourban lehet és kell bízni.41 Ugyan az adott pillanatban (1861 január-február) elég kedvezőtlennek tekintette Kossuth az osztrák-ellenes háború lehetőségeit, mégis abban reménykedett, hogy a „kilátások három vagy négy hónap alatt újólag jobbra fordulnak", feltéve, hogy otthon ne koronázzanak, vagyis ki ne béküljenek az osztrákkal. Sőt az általános helyzet elemzéséből még azt is remélte, hogy a kedvezőtlen ,,political conjuncturákat két három hónap alatt oly kedvezőkké fordíthatandjuk . . ,42 A hazába küldött elemzés nem bizonyult reálisnak. Az olyasfajta biztatások, hogy a francia „császár folyvást rokonszenvvel nyilatkozik Magyarországról"4 3 , alkalmas volt illúziók keltésére. Bekövetkezett 1861 nyara, és a várt kedvező konjunktúrák elmaradtak és elsősorban nem azért, mert az otthoniak jól vagy rosszül viselték magukat, hanem az általános helyzet logikájánál fogva. 1861 ismételten a csalódások, a remények megrekedésének, a tervek kudarcának éve lett, és ez többek között abból fakadt, hogy Kossuth keserves csalódásai ellenére nem szűnt meg bízni Torinóban, a közeli osztrák háborúban, a nagyhatalmi segítségben, és abban, hogy előbb vagy utóbb jelentős külsegítséget vihet a hazába. Nézeteitől nem tágított, és a sorozatos kudarcok és visszavonulások nem törték meg hitét és reményét tervei valóraváltását illetően. Tagadhatatlan, hogy nem volt könnyű helyzete Kossuthnak 1859 és 1861 között, az adott nemzetközi erőviszonyok mellett. Lehetetlen nem tisztelettel és meghatódottság nélkül szólni azokról a roppant erőfeszítésekről, melyeket a magyar emigráció vezére nehéz és mostoha körülmények között hazája felszabadítása érdekében tett. Az elismerés és együttérzés kifejezése azonban nem vezethet olyan következtetésekre, hogy ,,Kossuth 1859— 61 között eljutott a nagyhatalmak szövetségének politikájától a felszabadulásukért küzdő népekkel kötendő szövetség politikájához . . .", ahogy ezt Szabad György áhította.4 4 Mi szükség van azonban ilyen legenda keltésére? A tények azt bizonyítják, hogy Kossuth az 1850-es években ha következetlenül és felemásan is, de kereste a kapcsolatot Európa elnyomott népei szabadságmozgalmai vezetőihez. Mazzini, Ledru-Rollin, Ilerzen, a demokratikus és köztársasági irányzat számos híve vallotta Kossuthot küzdőtársának, ha nem is fenntartások és kritika nélkül. 1859 viszont éppen ebben a vonatkozásban jelentett Kossuth pályafutásában törést. Ettől kezdve kapcsolatai az európai szabadságmozgalom képviselőivel erősen meglazultak.4 5 Kossuth óva intette mind a magyar emigrációt, mind a hazai nemzeti mozgalmat, nehogy a mozgalom nemzeties karakterét elmossák és ilymódon bizalmatlanságot keltsenek a nagyhatalmak, az egyes kormányok körében, és olyan látszatot keltsenek, mintha rokonságot tartanának a különböző szocialista és más mozgalmakkal.4 0 A kritikus történelmi pülanatokban Kossuth állásfoglalásai azonosak. Teljesen összeegyeztethetőnek találta elveivel, hogy 1859. május 5-én állást foglaljon Magyarország jövő kormányzati formáját illetően az alkotmányos monarchia mellett, és őszintesége dokumentálására fel is ajánlotta a magyar koronát Napóleon hercegnek.4 7 Ez az eset joggal váltotta ki Marx kritikáját, aki a magyar korona felajánlásával kapcsolatban nem kis iróniával jegyezte meg, hogy „Kossuthnak közjegy-10 Pulssky F. : Életem és korom. II. köt. 340. és kk. 1. 41 Uo. 333. és kk. 1.; vö. Kossuth Lajos Pulszky Ferenchez. London, 1861. jan. 23. (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár. Puiszky-gyűjtemény); Kossuth : Irataim. III. köt. 538. és kk. 1. " Az elemzésnek kevés alapja volt, mert súlyos nehézségek mutatkoztak a román és szerb államokkal kapcsolatos egyezkedés során. Ugyan Cuza román fejedelemmel utóbb sikerült az egyezséget aláírni, de végrehajtása megakadt és különben is az alapvető helyzeten nem változtatott. (Vö. Lengyel Tamás : Klapka György emlékiratai és emigrációs működése. 46—47. 1. ) Vö. Kossuth : Irataim. III. köt. 231. és kk. 1. Klapka keleti küldetéséről; Kossuth hazába küldött üzenetéről, uo. 573. és kk. 1. 13 Kossuth : Irataim. III. köt. 577. 1. " Szabad György : i. h. 928. 1. 45 Kossuth ugyan 1858 végén még cikkeket írt Mazzini lapjába, a „Pensiero ed azione"-ba, dokumentálva barátságát az olasz köztársasági mozgalom vezetőjével, 1859 májusa után határozottan szakított vele (vö. Kollay-Kastner J. : Kossuth emigráció Olaszországban. 68. és kk. 1.); Ledru-Bollin 1859 májusában Kossuth angliai körútja során döbbent rá, hogy a Központi Európai Bizottság egyik vezetője, a magyar emigráns vezér a francia nép zsarnokával lépett paktumra (uo. 120. 1.). Vö. Marx : Herr Vogt. 237. és kk. 1. 16 Kossuth Lajos Tiirr Istvánhoz. London. 1860. dec. 8. (О. L. Kossuth-gyűjteméy. I. 3499.). 17 Kossuth : Irataim. I. köt. 214. 1.
