Századok – 1963

Vita - Lukács Lajos: Kossuth Lajos emigrációs politikájának idealizálásáról 844

850 LÜK ÁCS LAJOS zőtől nem is volt hitelesített felhatalmazása az elárverezésre, de akárki kísérhette figyelemmel Kossuth külföldi szereplését, az fogja tudni, hogy ő már régóta úgy szokott kedves Magyarországáról (dear Hungary) beszélni, mint a hétszilvafás nemes birtokáról".48 Kossutli az 1866-os háború idején, ha más formában, de teljesen hasonló értelemben nyilatkozik, mint 1859-ben. Az új helyzetben Ш. Napóleon helyett La Marmora olasz miniszterelnököt igyekezett meggyőzni, hogy „mi magyarok Miniszter úr, nem vagyunk forradalmárok. A század állítólagos regenerátorainak szenvedélyes eszméi és heveskedő elméletei nem gyakorolnak hatást szívünkre és eszünkre; mi nem vagyunk se újítók, se demagógok; hévvel csüngünk apáink történeti hagyományain, őszinte monarchisták vagyunk, meggyőződésünknél, történeti jellemünknél fogva; szeretjük a rendet és a nyugalmat; Európa összes nemzetei közt mi vagyunk (ezt merem állítani) a legloyalisabb nép és a legkitartóbb nemzet a loyalitásban."*9 A bekövetkezett kudarcok kiválthattak ugyan Kossuthban indulatos megjegyzéseket azok irányában, akikben bízott, vagy akikben bízni kívánt, de mindez mit sem változtat alapvető politikai magatartásán, melyet egyáltalán nem „a nagyhatalmi szövetségek politikájától . . ." való eltávolodás jellemzett 1859 — 61 között és általában az 1860-as években, hanem ellenkezőleg újabb és újabb kísérletek egy osztrák-ellenes hatalmi csoportosulásba való bekapcsolódásba, a külsegítség biztosítására és az ehhez fűződő emigrációs remények valóra váltására. Az európai demokratikus és köztársasági mozgalmaktól eltávolodó Kossuth, aki éppen a 60-as években minden reményét az európai háborús konfliktusokba és a kormányokhoz kapcsolódó diplomáciai manőverekbe veti, aki Mazzini és Garibaldi, Ledru-Rollin és Herzen helyett Thouvenel, Napóleon herceg, II. Viktor Emánuel és a torinoi kormányfők „barátságát" választja, aligha juthatott el a Szabad György által jelzett ,, . . . a felszabadulásukért küzdő népekkel kötendő szövetség politikájához ..." Ami pedig a nemzetiségi kérdést is felvető terveit illeti, azok kudarca éppen az előbbiekben előadott alaphelyzetéből következett. Ennyiben foglalhatók össze tömören, bár számos részletkérdés mellőzésével, Kossuth emigráns politikájának nemzetközi vonatkozásai. Mindezzel ugyan összefügg, de mégis külön tárgyalást igényel Kossuth emigráns politikájának a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos problémája, II Szabad György vitacikke második részében a nemzetiségi kérdés rendkívül összetett problémáját feszegeti. Úgy gondolom, hogy a következő problémakörök feltétlenül további tisztázást kívánnak: 1. Az úgynevezett „kutahiai alkotmány" keletkezése és értékelése. 2. Az első kérdéssel ugyan szoros összefüggésben, de annál tágabb értelmezésben felmerülő probléma, hogy Kossuth emigrációs nemzetiségi nyilatkozatai, tervezetei vajon túlhaladták-e 1848-ban vallott alapelveit és miképpen órtelmezendők. 3. Tisztázandó probléma, hogy vajon Kossuth és a magyar emigráció számolt-e az igényelt osztrák-ellenes külhatalmi segítség belpolitikai hatásával, különös tekintettel a nemzetiségi kérdés rendezésére. 1. Ami a „kutahiai alkotmány"-terv értelmezését illeti, Szabad György megállapítja, hogy az abban foglaltak ,, . . . messze meghaladták az 1848-as forradalmi viszonyokat . . .", a tervet Kossuth ,, . . . nem írott malasztnak szánta, hanem olyan programnak, amelynek megvalósításáért gyakorlati politikai tevékenysége során harcolni is kívánt". Továbbá, hogy a terv ,, . . . igen fontos szerepet játszott Kossuth (-ék) politikai céljainak tisztázása terén mind a magyar politikai vezető réteggel, mint a nemzetiségek politikai vezetőivel folytatott tárgyalások során".5

0 Arról van szó, hogy Szabad György a szóban forgó tervet szinte teljesen légüres térbon tárgyalja, szóba se hozva, hogy milyen körülmények között látott napvilágot, milyen célból, az érdekeltek hogyan értelmezték és általában mi volt a valóságban betöltött szerepe. Természetesen ezen problémák mellőzésével minden egészen különös színben tűnik. A tervezet rendkívül vonzón és kétségtelenül hatásosan megfogalmazott mondatai a gyanútlan olvasó előtt — ha a tényleges történelmi folyamat, a körülmények nem nyernek megvilágítást — teljesen irreális értékelést nyernek. Mert mi is az igazság az úgynevezett „kutahiai alkotmány " körül, mely Szabad György szerint méltatlanul „történeti irodalmunkban meglehetősen kevéssé tárgyalt . . ." és annak további változatai „az irodalomban alig érintett, és Lukács L. által is teljesen említetlen . . ."? A történeti igazság az, hogy Kossuth Törökországba történt menekülése, 18

Marx : Herr Vogt. 239. 1. " Kossuth Lajos La Marmora Alfonzhoz. Firenze, 1866. jiín. 7. Kossuth : Irataim. VI. köt. 115—124. 1. " Szabad György : i. h. 931. 1.