Századok – 1963
Vita - Lukács Lajos: Kossuth Lajos emigrációs politikájának idealizálásáról 844
KOSSUTH LAJOS EMIGRÁCIÓS POLITIKÁJÁNAK IDEALIZÁI.ÁSÁRÓL 845 tásával.3 A gyanútlan olvasó e sorokat olvasva teljesen téves és a történeti igazsággal homlokegyenest szemben álló következtetésre juthat, ha rábízza magát Szabad György útbagazítására. Az igazság az, hogy Kossuth 1859 májusában éppen azért járt Angliában, hogy teljesítse III. Napóleon kívánságát, és éppen Párizsban kapott megbízatása alapján járt el. Hiszen május 5-én először Napóleon herceggel értekezett, majd ugyanezen nap éjjel III. Napóleon császárral tárgyalta meg a kérdéseket. Ezekután alakult csak meg Kossuth elnökletével és Teleki, Klapka részvételével a Magyar Nemzeti Igazgatóság Párizsban, melynek működéséhez és a vezetők személyi kiadásaihoz szükséges pénzösszeget Pietri szenátor útján a párizsi udvar biztosította.4 III. Napóleon felhasználta Kossuth nevét, tekintélyét, jelentős angliai összeköttetéseit és népszerűségét is arra, hogy Anglia ne mozduljon ki az 1859-es háború alatt semlegességi álláspontjáról ós ilymódon ne zavarja meg Franciaország észak-olaszországi hadműveleteit. A dolgok természetéből, összefüggéseiből következik, hogy Kossuth éppen azért utazott vissza Angliába, hogy Hl. Napóleon háborújának igazságát és'jogosságát népszerűsítse, és megvédje a francia császárt különböző támadásoktól. Az angliai hallga-' tóság mindig figyelemmel és szeretettel hallgatta Kossuthot, és éppen 1859 májusában nagy zavarban volt. Megtörtént, hogy a hallgatóság azért jött össze, hogy meghallgassa Kossuth feltételezett III. Napóleon elleni támadását, és ilyen értelemben, már előre el is készítették a határozati javaslatot, mikor a legnagyobb meglepetésükre Kossuth ennek ellenkezőjéről igyekezett az érdekelteket meggyőzni.5 Manchesterben 1859. május 24-én, a Free trade Iíall-ban tartott beszédében az aggodalmaskodó angolokat Kossuth többek között azzal is igyekezett megnyugtatni, hogy Hl. Napoleon tanult I. Napóleon történelmi példájából és „hogy hódító szerep vagy idegen nemzetek elnyomása ellenkezik III. Napóleon érdekeivel, tehát nem lehet szándékában. És én azt gondolom, hogy a franciák császárja tanult valamit nagybátyja történelméből; megtanulta mitől kell óvakodnia." " Amit Szabad György szintén elfelejtett megemlíteni, hogy Kossuth másképp vélekedett a francia császárról 1859. május 5-e előtt és után. Amíg Klapka és társai külön utakon jártak és saját elgondolásaik szerint ápolták a párizsi kapcsolatokat, távol tartva ettől az emigráció vezérét, addig Kossuth sem fékezte magát III. Napóleonnal kapcsolatban. Az angol hallgatóság még nagyon is jól emlékezett arra, hogy 1858-ban Kossuth még egészen más formában nyilatkozott a francia császárról.' A körülményeket és az eredményt figyelembe véve aligha tekinthető a „történelmi helyzet zseniális megítélésének" Kossuth értékelése és tevékenysége 1859-ben. Ha meg is értjük a nagy magyar hazafi aktivitásának okait, de azt feltétlenül párosítanunk kell a szükséges kritikával. Éppen ezért nem fogadható el Szabad György azon megállapítása sem, ,, . . . határozottan hárította el Kossuth Napóleon minden kísérletét egy pusztán diverziót jelentő magyar felkelés kirobbantására . . .", vagyis, ami ebből következik, hogy kellő biztosítékkal rendelkezett a megcsalattatással szemben.8 De történelmi igazság az, hogy Kossuth bármennyire is emlegette leveleiben a kívánt „biztosítókokat", végül is mindezen biztosítékok figyelmen kívül hagyásával működött együtt III. Napóleonnal. Azon a bizonyos 1859. május 5-i tárgyaláson a francia császár semmiféle biztosíték nyújtására nem volt hajlandó. Homályos ós ködös ígéretek és diplomatikus udvariaskodások zajlottak le.9 Ennek ellenére a magyar emigráció teljes mozgósításával Kossuth működésbe lépett. A francia pénzkiutalások segítségével mozgásba lendült az 50-es években alélt ós kifáradt magyar emigráció.1 0 III. Napóleon meg lehetett elégedve. Kossuth messzemenően latba vetette politikai súlyát és tekintélyét. Elérte Angliában azt, amire Párizsban vállalkozott.11 A magyar légió szervezése is előrehaladt Piemontban, és szóleskörű aktivitás indult meg a tervezett célok megvalósítása érdekében, nemcsak az osztrák sereg magyar katonasága irányában, de a feszült várakozással teli Magyarország és a környező román és szerb állam felé is.1 2 Kossuth, a magyar emigráció együttműködése IH. Napoleonnal egészen nyilvánvaló és köztudomású esemény. J Szabad György : i. h. 924. 1. ' Vö. Kossuth Lajos összes munkái. Bpest. I—XIII. 1880—1811. Irataim az emigrációból. I. köt. 209. és kk. 1. 6 Vö. Koltay-Kastner Jenő : A Kossuth emigráció Olaszországban. Bpest. 1960. 120. 1. • Kossuth : Irataim. I. köt. 288. 1. ' Vö. Kossuth : Irataim. I. köt. 85. és kk. I.: Karl Marx : Herr Vogt. Berlin. 1953. 237—238. 1.; Lengyel Tamás : Klapka György emlékiratai és emigrációs működése. Bpest. 1936. 26. és kk. 1.; A közelmúlt titkaiból. I—II. Bpest. 1878. II. köt. 83. 1. 8 Szabad György : i. h. 924. 1. 9 Kossuth : Irataim. I. köt. 211. és kk. 1. Vö. Iratok a Kossuth emigráció történetéhez. 1859. Összegyűjtötte Koltay-Kastner Jenő. Szeged. 1949. 78. és kk. 1. 11 Kossuth : Irataim. I. köt. 244. és kk. 1. 11 Uo. 348. és kk. 1.; Koltay-Kastner J. : Kossuth emigráció. 1859. 97. és kk. I.
