Századok – 1963

Közlemények - Soós Pál: Szabó Ervin hagyatékából 831

832 SOÓS PÁL Ugyanakkor azonban — felfogásának marxista alapiránya ellenére — számos tévedést és antimarxista megállapítást is tartalmaznak. „A vasutasok tömegsztrájkja Magyarországon" és а „Foglalkozási tagolódás és üzemtechnikai fejlődés Magyarországon" c. cikkeiben tudományos alapossággal elemzi a századeleji magyar munkásosztály fejlődését ós a munkásmozgalom.fellendülését. Mikor azonban az általánosítások terére lép, helyes, marxista megállapításai szindikalista következtetésekkel keverednek. Pl. az általános sztrájkkal kapcsolatban helyesen látja azt, hogy az ilyen sztrájk anarchista elméletétől meg kell különböztetni a marxisták által is helyeselt politikai célzatú általános sztrájkot, később azonban mégis hajlik az anarcho-szindikalista álláspont felé. „Az 1848-as magyar forradalom" és „Az agrárkérdés Magyarországon" c. munkáiban is marxista módon közelíti meg a „magyar történelem legfogasabb kérdéseit", ós világítja meg a századfordulói Magyarország gazdasági és társadalmi szerkezetének a monopolista kapitalizmus irányába mutató gyors megváltozását. Éppen Kautskyra hivatkozva mutat rá továbbá arra, hogy Magyarországon az agrárkérdés — akárcsak Oroszországban — egészen másként fest, mint Nyugat-Európában; hogy Magyarországon a paraszt még forradalmi tényező, s ezért a magyar proletariátusnak egyik legsajátabb és legfontosabb kérdése az agrárkérdés.2 Szabó Ervin azonban ezekben az írásaiban — amint erre Révai József ismert tanulmányaiban helyesen utalt3

— tévesen ítélte meg pl. az 1848-as forradalmat és a magyarországi fejlődós irányát is, amikor azt állította, hogy 1848-ban nálunk nem polgári, hanem köznemesi ill. agrárforradalom volt; hogy gazdasági és kulturális hátramaradottsága miatt Magyarország a jövő nagy forradalmi átalakulásait is nemzedékek- i kel később fogja átélni, mint ahogy a XVI. század eleje óta nemzedékekkel elmaradt a j nyugat-európai fejlődés mögött. Szabó Ervint e kérdésekben azóta már a történelem is megcáfolta. Magyarország legújabbkori fejlődésének iránya egészen másként alakult, mint ahogy azt Szabó Ervin megjósolta. Ezzel szemben igen figyelemreméltóak azok a szocializmus általános jövőjére vonatkozó megállapításai, amelyeket a „Szabadság а szocialista társadalomban" c. rövid filozófiai jellegű írásában olvashatunk: ,, . . .a szocializmus a szabadságnak, s ezzel az emberi boldogságnak végtelen perspektíváját nyitja meg. összes materiális szükségleteinknek van határuk. A kielégitettség bizonyos fokán túl az anyagi szükségletkielégítésnek semmiféle vágya nem ingerel többé. Ellenben szellemi szükségleteinknek az a természetük, hogy magasságuk arányában differenciálódnak, finomodnak, sokasodnak, mélységben és szélességben terjednek, végtelenek, határtalanok. Az emberi értelemnek, tettvágynak, akaratnak végtelen érvényesülési tért nyitnak. S ez érvényesülés lehetőségét a szocializmus fogja megadni."4 Szabó Ervinnek ez a cikke, melyet egyébként a Neue Zeitben való megjelenése után több nyelvre lefordítottak, tartalmaz a marxizmustól eltérő gondolatokat is. Nyil- ( vánvalóan már а lavrovi idealista történetbölcselet hatását kell látnunk abban a megállapításában, hogy „egyéni, illetve apró kisebbségekből kiinduló kezdeményezés nélkül a társadalom továbbfejlődése lehetetlen". Innen már csak egy lépést kell tenni Lavrov alaptételéig, s amint majd később látni fogjuk, Szabó Ervin ezt a lépést meg is tette. Szabó Ervin Neue Zeitban megjelent könyvismertetései főként a szociológia és a történetfilozófia területén mozognak. 1903-tól behatóan kezd foglalkozni a történelmi materializmussal, hogy majd egy nagyobb terjedelmű könyvet írjon „A társadalmi osztályok és az osztályharc elméleté"-ről.s

Sajnos ez a műve nem készült el, könyvismertetései azonban sejtetni engedik a tervezett mű előmunkálatai során felmerült gondolatait. Kautsky — 1904-ben kelt, első levelének a végén és második levelében — éppen ezzel kapcsolatban bírálja Szabó Ervin álláspontját a társadalmi osztály maghatározását illetően. Helyesen hangsúlyozza a társadalmi osztály tudományos fogalmának fontosságát , s abban is igazat kell adnunk Kautskynak, hogy elsősorban a termelési folyamatban játszott szerepükre vezeti vissza a különböző társadalmi osztályok elkülönülését.6 Abban Zeitung. 1904—5. Bd. I. 782—87. és 811—18.1. 4. Berufsgliederung und betriebstechnische Entwicklung in Ungarn. Uo. Bd. II. 358—60. 1. 5. Die Agrarfrage in Ungarn. 1908 Bd. II. 58 —63. 1. b) Könyv- és folyóiratismertetései- : 1. J. Runzel : Studien zur Sozial- und Wirtschaftspolitik Ungarns. 1902—3. Bd. I. 319—20. 1. 2. A. Bauer : Les classes sociales — Société de Sociologie de Paris: Les classes sociales. Discussion. 1903—4. Tome II. 62—64. 1. 3. A. Asturaro: II materialismo storico. 1904—5. Tome I. 61—62.1. 4. L. Gumplowitz : Geschichte von Staatstheorien. Uo. 861—62. 1. 5. Cosentini F. : La sociologie genetique. Uo. Tome II. 200.1. 6. O. Ferrero : L'Europa giovane. 1905—6. Bd. I. 369—71. 1. és О. Lévy : Das neunzehnte Jahrhundert. Uo. s Szabó Ervin Válogatott írásai. Bpest, Kossuth Kiadó. 1958. 248. 1. 3 Révai József : Marxizmus, népiesség, magyarság-ban: Szabó Ervin helye a magyar munkásmozgalomban, Marx és a magyar forradalom. 1 Szabó B.i. m. 167. I. 6 Szabó Ervin életrajzában is megemlíti e könyvének tervét. I. m. 24. 1. B Kautsky itt bizonyára Marx következő megállapítására támaszkodott: ,,. . . hibás volt az elosztást tüntetni föl az ügy lényegének, s a fősúlyt erre helyezni. A fogyasztási cikkek mindenkori elosztása csak következménye a termelési feltételek megoszlásának. Az utóbbi megoszlás pedig magának a termelési módnak egyik jellemvonása."