Századok – 1963
Tanulmányok - Kirschner Béla–Rácz Béla: Az Ózdi Vasmű története a felszabadulás időszakában - 810
824ч KIRSCHNER BÉLA—RÁCZ BÉLA kezdett úton. Ebből természetszerűleg következett, hogy működése során esetenként túllépett az 50,100-as rendeletben biztosított jogkörén.17 4 A vasmű helyi és felső vezetése ennek ellenére megkísérelte az üzemi bizottság tevékenységét az 50,100-as rendelet keretei közé visszaszorítani. De reményei az üzemi bizottság határozott állásfoglalásán hamar szertefoszlottak. Április 16-án az üzemi bizottság a következő levelet küldte az igazgatósághoz: az üzemi bizottság kéri a gyárigazgatóságot, hogy az üléseken hozott határozatokat, melyek javaslatok formájában kerültek a gyár igazgatósága elé, annak elfogadását, vagy el nem fogadását a kellő indokok ismertetésével a jegyzőkönyv vételétől számított 3 napon belül tudassa az üzemi bizottsággal, úgyszintén tudassa, hogy az elfogadott indítvány végrehajtásával kit bízott meg, illetve mikor lesz végrehajtva."17 5 Az igazgató a figyelmeztetésből megérthette, hogy az üzemi bizottság nem hátrál meg. Ha viszont el akarja ' kerülni a gyári „színpadon"1 7 ® való szereplését, akkor az üzemi bizottság kívánságának eleget kell tennie. Az üzemi bizottság túllépései azonban lényegében nem gátolták meg a gyárvezetés irányító tevékenységét, nem az igazgatóság jogkörének átvételét i jelentették, hanem csak az ellenőrző tevékenység tényleges feltételeit teremtették meg. Az üzemi bizottság rendeleteinek pontjai legtöbbször a már elért vívmányokat, jogokat rögzítették. A munkásság érdekei megkövetelték, hogy a jogokat szélesítsék, a tőkét fokozottabb mértékben korlátozzák, de az ózdiak a korlátozást több esetben kisajátításra akarták felcserélni. Ha az < üzemi bizottság — mint Kubancsik István elmondotta — a tőke ellenállásába ütközött, a tárgyalás utolsó szakaszában nem egyszer végső érvként az álla- ' mosítás lehetőségének hangoztatásával — amit a munkások nagyon is őszin- , tén gondoltak — csikarta ki a munkásság követelésének a teljesítését. A májusi konferencián viszont Révai József hangsúlyozta: „Ellene vagyunk ma ennek a követelésnek, mert ellentmondanak a fő irányvonalunknak, az alapvető szempontnak, annak tudniillik, hogy minden erőt, a dolgozni akaró polgárság • erejét is az ország újjáépítésének szolgálatába kell állítani."17C a A Rima érdekeltségébe tartozó vállalatoknál, így az Ózdi Vasműnél is a felszabadulást követő első napokban a tőke helyi megbízottjának a jelenlétével és vezetésével kezdődött el a munka. A munka felvételében döntő szerepet játszottak itt is, mint az ország egész területén, a harcoló szovjet csapatok közvetlen katonai igényei és érdekei. A szovjet katonai parancsnoknak a minél előbbi beindulás érdekében tett lépései mellett ott volt a megbízott gyárigazgató korábban idézett felhívása is, melyben a rimai tradíciókra appellálva, szólította munkába a vasmű dolgozóit. A vezérigazgatóság vezetői, Rassay és Tetmayer már február 9-én tisztelgő látogatást tettek Pest szovjet katonai parancsnokánál, akit tájékoztattak a Rima múltjáról, a jelen kapaci-174 Ilyen túllépés volt: személyi ügyekben önhatalmú intézkedés, fizetéselőleg kifizetése (Ózdi Üzemi Levéltár, ÜB iratok, máj. 25-i jkv.). Az üzleti levelezések állandó ellenőrzése (OL RMSV Rt. vez. ig. lev. 1945—46, 279. dosszié), a műszaki bizottság egyes intézkedései. 175 OL RMSV Rt. vez. ig. lev. 1945-46. 279. dosszié. 176 Ha a termelési bizottság és az igazgatók nem tudtak megegyezni, akkor Kubancsik összehívta a munkásokat a gyár kultúrtermében, s б meg az igazgató felment a színpadra. Az igazgatónak Kubancsik kérdéseire a munkások előtt válaszolnia kellett. (Kubancsik István személyes visszaemlékezése.) 17e " Harc az újjáépítésért 50. 1.
