Századok – 1963
Tanulmányok - Kirschner Béla–Rácz Béla: Az Ózdi Vasmű története a felszabadulás időszakában - 810
AZ ÓZDI VASMŰ TÖRTÉNETE A FELSZABADULÁS IDŐSZAKÁBAN П. rósz III Az üzemi bizottsági választásokat előkészítő kampány márciusban kezdődött el. A kommunista pártnak nem sikerült elfogadtatnia a szociáldemokratákkal azt a javaslatát, hogy paritásos alapon rendezzék meg a választásokat. így mindkét részről az energia jelentős részét az előkészületek kötötték le, ami bizonyos mértékig háttérbe szorította a foglalkozást a termelés kérdéseivel. S mint ilyenkor szükségszerűen előfordul, az agitatív tevékenység néhol túlzásokat is produkált. A gyárban található jobboldali elemek is akcióba léptek, s arra törekedtek, hogy a két párt között élezzék a viszonyt. Emellett megpróbálták az üzemi bizottság jelentőségét kicsinyíteni, s arról igyekeztek meggyőzni egyeseket, hogy nincs értelme a szavazásnak. Ha ezek a reakciós elemek nem is tudtak bázist szerezni maguknak, azért némi hatást gyakoroltak a választások eredményére." A szakszervezet, a kommunista párt, a szociáldemokrata párt, valamint a gyárvezetőség által delegált tagokból létrejött jelölő bizottságban lefolytatott tárgyalás eredményeképpen megegyezés jött létre a jelöltek személyét illetően. A jelöltek névsorát március 22-én a gyár összes hirdetőtábláin kifüggesztették.100 A választásokat március 25-re, vasárnapra tűzték ki. Választásra 5 ezer munkás és 200 tisztviselő volt jogosult. A választás reggel 9 órától 16 óráig tartott. A szavazás lajstromos volt. A szavazatszedő bizottság Mauks Miklós szakszervezeti elnökből mint a bizottság elnökéből valamint a két munkáspárt egy-egy tagjából és két pártonkívüli tisztviselőből állt. A bizottság jelentése szerint 2272 munkás szavazott le. Érvénytelen volt 303 szavazat. A választáson a munkások nem egészen 46 százaléka vett csak részt. Ebben kétségkívül közre játszott, hogy a választást munka szüneti napon tartották, s így közlekedési nehézségek is közrejátszottak. A távolmaradás azonban ezzel csak részben magyarázható, mert több közlekedési eszközt sikerült a szavazók rendelkezésére bocsátani. Nagyobb szerepe volt ennél az általános fizikai fáradtságnak, másrészt a vasárnaponkénti „batyuzásnak". A munkások egy része nem értette meg az üzemi bizottság jelentőségét, ezeknek az öntudatával volt probléma, egy kisebb részük pedig szemben állt azokkal a politikai változásokkal, melyek a gyárban történtek. A kommunista párt listájára 879-en, a szociáldemokrata pártéra pedig 1090-en szavaztak. A tisztviselők, akik külön listára szavaztak, 148 érvényes és 4 ér-99 Kubancsik István, Kubancsik László, Válóczi Elek, Leniczki Gyula és Mitterpach Pál személyes közlése. 100 OL. RMSV Rt. vez. ig. lev. 1945 — 46. 279. dosszié. Választási jegyzőkönyv. Az iratot közli Sziláqyi Gábor : Iratok a Rimamurányi Salgótarjáni Vasmű üzemi bizottságának történetéhez 1945 —46-ban. Levéltári Közlemények. 1960. 290. s к. 1. (a továbbiakban: Iratok . . .). Szilágyi Gábor 26 iratot közölt a folyóirat 290 — 308. lapján.
