Századok – 1963
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyarországi nyilas mozgalom történetéhez (1935–1937) 782
A MAGYARORSZÁGI NYIT. A S MOZGALOM TÖRTÉNETÉHEZ 801 A finánctőkés-arisztokrata körök, a polgári-kisgazdapárti ellenzék támogatásával, végül is 1937 tavaszán visszavonulásra késztetik a szélső jobboldal túlságosan előre merészkedett csoportjait. Darányi megbuktatásának terve kudarcot vall. A kormány komolyabb intézkedéseket tesz a „radikális" nyilas mozgalmak ellen: meggyorsítják a már régebben betiltott Böszörmény-féle „kaszáskeresztes mozgalom" tagjainak bírósági felelősségre vonását; április 16-án a belügyminiszter feloszlatja a Nemzet Akaratának Pártját, Szálasit és a párt sok aktivistáját letartóztatja.9 2 A letartóztatott „mozgalmistákat" hamarosan szabadon bocsátják. Tíz nap múlva Szálasit is kiengedik, miután a törvényszék nem jogerősen három hónapi fogházra ítélte.9 3 Mindez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a felső uralkodó réteg és a kormány a szélső jobboldal elleni harcot valóban komolyan végig akarja és tudja vinni. Darányi, aki márciusban maga is elismerte, hogy a szélső jobboldal puccsra szevezkedik, csakhamar úgy nyilatkozik, hogy szó sincs „diktatúrás" veszélyről, az egészet a „bomlasztó elemek" találták ki.9 4 Miután a szélső jobboldalt bizonyos mértékig visszaszorították, hozzáfognak az ellentétek elsimításához. Ez a politika egyenesen következik az ellenforradalmi rendszer jellegéből és belső erőviszonyaiból, s egyben rávilágít annak egész mechanizmusára. Kifejezi azt, az ellentéteknél sokkal erősebb egymásra utaltságot és felbonthatatlan kapcsolatot, amely a 30-as években különösképpen fennállt a finánctőkés-arisztokrata uralkodó körök és a katonatisztihivatalnoki-földesúri szélső jobboldal között. Ezt az egymásra utaltságot, a belső ellentétek élesedése ellenére, a most tárgyalt időszakban több tényező erősíti: egyrészt a német fasizmus előrenyomulása, a területi revízió közeli megvalósításának reménye, a fegyverkezés, a hadseregfejlesztés, általában a szélső jobboldal által megszállva tartott vezérkar és hadsereg szerepének növekedése.-, Nem nélkülözhetik az uralkodó körük a helyi közigazgatásban és terror-apparátusban döntő erőt jelentő szélső jobboldalt a baloldali mozgalom elleni harcban sem. 1937 nemcsak a fasiszta erők aktivizálódásának az ideje, hanem új demokratikus és szocialista törekvéseknek a kezdete is: a kommunista párt ebben az időben dolgozza ki hazai viszonyokra a népfront-politikát, nő a kommunista és szociáldemokrata dolgozók ellenállása a fasiszta mozgalommal szemben, radikális társadalomkritikával jelentkezik a falukutatók mozgalma, programot hirdet a Márciusi Front, — kezdenek kibontakozni egy „veszélyes" népfront-mozgalom körvonalai. Mindemellett azonban komoly gondot okoz a felső uralkodó köröknek a szélső jobboldal „radikális" nyilas irányzatának az erősödése is. Ha túlságosan eltaszítják maguktól a katonatiszti-hivatalnoki-középbirtokos rétegeket, félő, hogy azoknak nemcsak — mint eddig — egyes csoportjai, hanem többsége a nyilasokhoz csatlakozik, megnövelve ezzel egy külső erőkre támaszkodó nemzeti szocialista mozgalom és „radikális" őrségváltás lehetőségét. Hogy ezt elkerüljék, igyekeznek elsimítani az ellentéteket, s olyan „reformokat" hozni, amelyek — elgondolásuk szerint — lefékezik az „úri" szélső jobboldal ellenzékiségét. Így kerül sor 1937 folyamán a szellemi munkanélküliség sorozatos minisztertanácsi tárgyalására s az ún. „Nemzeti Önállósí-92 Sombor-Schweinitzer : i. m. 29. 1. 93 Uo. és Népszava, 1937. ápr. 24. 91 Népszava, 1937. ápr. 17.
