Századok – 1963
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyarországi nyilas mozgalom történetéhez (1935–1937) 782
800 LACKÓ MIK LÖS védő szélsőjobboldalnak ez a növekvő ellenzékisége új, erős politikai és hangulati támaszt nyújt a nyilas-fasiszta csoportoknak: nemcsak Szálasi pártja fokozza tevékenységét, hanem a többi, Festetics, Pálffy, Balogh István stb.féle nemzeti szocialista frakció is. Az 1937 februárban tartott budapesti, miskolci, pécsi nyilas-gyűléseken parázs botrányok és verekedések zajlanak le; a rendőrök nem annyira a rend védelmében, mint inkább a nyilas-ellenes antifasisztákkal szemben lépnek fel.8 4 S ami még jellegzetesebb: újabb szoros szálak szövődnek a szélső jobboldal kormánypárti és azon kívüli, valamint nyilas-fasiszta irányzatai között. Csilléry és Szálasi felújítják 1936 tavaszán kezdeményezett, de később megszakadt kapcsolataikat; a turulisták fasiszta mozgolódása mögött az a Kémeri-Nagy Imre áll, aki ugyancsak Szálasival tart kapcsolatot és csakhamar hozzá is csatlakozik; Szálasi tárgyalásokat folytat az egyetemi ifjúság jobboldali szervezeteivel.85 Az uralkodó körök bethlenista szárnya, valamint a kisgazdapárti és szociáldemokrata ellenzék nagy aggodalommal figyeli a szélsőjobboldal aktivizálódását. Bethlen István a bal- és jobboldali szélsőségek veszélyéről nyilatkozik, s a polgári-liberális ellenzéket az „alkotmányvédő" kormány támogatására szólítja fel.86 A NEP Bethlenhez közel álló, „csáklyás" csoportja a szélsőjobboldal puccs-készülődéseinek felszámolását sürgeti. A kisgazdapárt éles hangon kel ki a „diktatúrás" törekvések ellen. A szociáldemokrata párt 1937 márciusi országos választmányi ülése ugyancsak a szélsőjobboldal visszaszorítását követeli, s ehhez kész ismét — éppen úgy mint Gömbös halála után — támogatást nyújtani a felső uralkodó köröknek.87 A kiéleződött politikai küzdelemben az ellenzék rámutat a szélsőjobboldal fő társadalmi bázisát alkotó rétegekre is: a „diktatúrás", fasiszta, horogkeresztes mozgalmak fő hordozóját az állami bürokráciában, a vidéki közigazgatásban, a „középosztály" dzsentroid elemeiben jelöli meg.8 8 Szekfű Gyula „Középosztály és választójog" c. cikkében éles hangon bírálja a szélső jobboldal politika fő támaszát, az „uralkodó középosztályt", amely alatt — többé-kevésbé találóan — a középbirtokosságot, az államhivatalnokokat és a „magasabb értelmiségiek" rétegét érti.8 9 Ez az az időszak, amikor a sajtóban és a parlamentben először kerül komolyan szóba a „szélső jobboldali izgatás" veszélye, elsősorban a „legradikálisabb" Szálasi-féle Nemzet Akaratának Pártja szélsőséges uszító tevékenysége. Szálasi és mozgalma 1937 márciusában először szerepel a parlamentben, mint interpellációs téma.8 0 Szálasi pártját, s általában a nyilasokat a „konzervatív":ellenforradalmi körök növekvő félelemmel szemlélik: kezdik olyan mozgalomnak tekintetni, amely mozgásba hozhatja a kizsákmányolt nyomorgó tömegeket, mindenekelőtt a nincstelen parasztságot.9 1 84 Ld. Népszava, 1937. febr. 23., 24. stb. 85 Pl. Cs. j. ö. 1937. jan. 15. 86 8 órai Újság, 1937. márc. 16. és 1937. máj. 31. 87 Népszava, 1937. márc. 13. — A szociáldemokrata párt elméleti és politikai magatartását a monográfia más helyen elemzi. 88 Uo. — Népszava, 1937. jan. 3. 89 Korunk Szava, 1936 dec. 90 Országgyűlési Napló, 1937. márc. 91 Találóan írja a Népszavában Veres Péter, hogy a polgári sajtó nyüas mozgalommal szembeni félelme mögött az uralkodó köröknek az a tapasztalata áll, hogy a nincstelen parasztságot nem sikerült befolyásuk alá vonni, a parasztság „szembenállása az egész polgári társadalommal: tény". Népszava, 1937. febr. 14.
