Századok – 1963
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyarországi nyilas mozgalom történetéhez (1935–1937) 782
A MAGYARORSZÁGI NYIT. A S MOZGALOM TÖRTÉNETÉHEZ 799 kívánja, — szélsőjobboldali irányban, emellett gyors ütemben át akarja alakítani az ellenforradalom „hagyományos" rendjét, uralmi formáit, sőt, az uralkodó osztályok belső összetételét is. Darányi megbízatása éppen ezért az „alkotmányosság" megszilárdítása, a „diktatúrás" törekvések visszaszorítâSâj cl „visszatérés" a bethleni kormányzási módszerekhez. Egy ideig mind a kül-,mind a belpolitikában úgy látszik, hogy Darányi betölti megbízatását. A kormány hozzálát Gömbös túlságosan egy-, pontosabban kétoldalú külpolitikai vonalának módosításához. Elevenebbé válnak a kormány nyugati kapcsolatai. 1937 tavaszán tárgyalások kezdődnek a kisantant egyes államaihoz —- Jugoszláviához és Romániához — való közeledés érdekében, amelyek ugyan elsősorban továbbra is Csehszlovákia elszigetelésére irányulnak, de, legalább is eleinte, az egyoldalú német túlsúly ellensúlyozásának a tervébe is illeszkednek; végül: a magyar kormány tapogatózó lépésekét tesz a „horizontális tengely" létrejötte érdekében. 1936 végén, 1937 elején Darányi, az uralkodó körök bethlenista szárnya és a polgári-kisgazdapárti ellenzék által ösztönözve, lépéseket tesz a belpolitikában is a szélső jobboldal bizonyos fokú visszaszorítására. A kormánypárt szélső jobboldali „tömegpárttá" való átalakítására irányuló törekvéseket leállítják. 1937 januárjában kibuktatják a NEP főtitkári székéből a totális pártszervezés fő szorgalmazóját: Marton Bélát.8 1 Néhány hét múlva lemond Kozma Miklós belügyminiszter, a gömbösi garnitúra egyik prominens képviselője. Gömbös bukása, majd halála érzékenyen érinti a szélső jobboldali csoportok sok más tagját is. A szélsőjobboldal rfövekvő ellenállással válaszol ezekre a lépésekre. Amilyen mértékben csökken a „felülről" várt és tervezett fajvédő-fasiszta „őrségváltás" reménye, olyan mértékben aktivizálódnak és fordulnak ezek a katonatiszti-államhivatalnoki-földesúri rétegek kifelé és lefelé, hogy — mint ezt a polgári és szociáldemokrata ellenzék akkor kifejezete — „alulról" harcolják ki a „diktatúrát".8 2 1937 első hónapjaiban a szélsőjobboldal ellenzéki akcióitól hangos az ország politikai közvéleménye. Legerősebb és legveszélyesebb erőit ekkor még távolról sem a nyilasok jelentik, hanem elsősorban a kormánypárt jobbszárnya; ennek aktivizálódása azonban mozgásba hozza a szélsőjobboldal minden csoportját és irányzatát. A NEP jobbszárnya, miután a párt vezetésében háttérbe szorult, a MOVE-ban és más fajvédő katonai szervezetekben igyekszik új támaszt keresni, és közeledik a szélsőjobboldal kormánypárton kívüli csoportjaihoz. A keresztény párt Csilléry András vezette jobbszárnya külön úri-fasiszta tömegszervezet, az ún. „kékkereszt mozgalom" létrehozásán fáradozik. Erősödik az egyetemi ifjúság ellenforradalmi szervezetének, a Turulnak a szélső jobboldali hangulata; a Budapesten és a vidéki egyetemi városokban szervezett tüntetések, utcai felvonulások nyílt fasiszta jelszavak és követelések jegyében zajlanak le.8 3 Az úri faj-81 Marton Béla lemondó levelében kifogásolja, hogy idegen eszmék importjával vádolják; pedig a „nemzeti egység mozgalma" nem külföldről importált mozgalom, de az igaz, hogy „közös kiinduló pontja van a fasizmussal és a hitlerizmussal, mert a három nemzetnek olyan kérdéseket kell megoldania, amelyek erős központi hatalmat igényelnek". — Népszava, 1937. jan. 10. 82 Ld. Mónus Illés beszámolóját az SzDP 1937 márciusi országos választmányának ülésén (Népszava, 1937. márc. 13.), valamint a Kisgazdapárt 1937 febr. — márciusi gyűléseiről szóló sajtóbeszámolókat. 83 A budapesti tüntetésen a szónok arról beszél, hogy a Turulnak vissza kell térnie eredeti szelleméhez, 1919-hez; a fajvédők munkássága most „népi gyökerektől táplálva" kell hogy célhoz érjen. — Népszava, 1937. febr. 23.
