Századok – 1963
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyarországi nyilas mozgalom történetéhez (1935–1937) 782
794 LACKÓ MIK LÖS eszközeit felhasználó röplap egyenesen kimondja: „Itt összpontosul a liberálkapitalizmus,'a feudál nagytőke, a bérrabszolgaság, a parasztnyúzáson keresztül minden válfaja a kizsákmányolásnak... stb.6 6 1937 márciusában a NAP „munkás újságot" is indít, Új Magyar Munkás címen.6 7 A lap — a fenti röpirathoz hasonló tartalmú cikkek mellett — közli a Szálasi által írt „Mozgalmi Harci Utasítás" kivonatát, amely kimondja: „Elvetjük a parlamentben való szereplésnek még a gondolatát is, mert a parlament munkáját a legnagyobb népcsalásnak tartjuk. Szabad csatamezőn, az életben akarjuk és fogjuk a magyarság ellenségeit harcra kényszeríteni és velük véglegesen leszámolni. Mi a hatalom birtokosai és nem részesei akarunk lenni", a mozgalmat teljesen katonai jellegűnek kell felépíteni, az „üres politizálást" csírájában sem szabad megtűrni, mert „tudjuk, hogy véres, kíméletlen, kikerülhetetlen harc felé menetelünk".6 8 Közelebbről megnézve, természetesen kiderül, hogy ezek a „radikális" körlevelek és röpcédulák még demagógiájukban is igen óvatosan „radikálisok". Soha, még munkásfogásból sem található bennük egyetlen konkrét munkáskövetelés sem: egész útszéli kiáltozásuk kimerül a „zsidó kapitalizmus" és a fennálló igazi munkás-szervezetek elleni uszításban. A „szociális" igazság elvont követelése valamilyen fordulattal mindig átlendül bennük a „Haza", a „Család", a „Vallás", a „Faj" konkrét védelmébe. A „radikális" kispolgárifasiszta irányzat megjelenése tehát nem von maga után semmiféle „szociális" irányú módosítást a párt zavaros programjában és Szálasi „ideológiájában" sem — csak arról van szó, hogy a „hungarista rendért" folytatott harc eszközei bizonyos fokig módosultak. Szálasi annyiban különbözik a többi magyarországi fasiszta vezértől, hogy benne a mániákus hatalomvágy képes bizonyos fokig háttérbe szorítani a tömegektől való úri-dzsentri irtózás és rettegés hagyományát. Politikai vonala a következő: „felfelé" befolyásos pártfogókat, „lefelé" — bármilyen eszközzel — tömegeket szerezni, s ilyen módon kieszközölni sajátmaga teljhatalmú kinevezését Horthy, a Legfőbb Hadúr által. Az ellenforradalmi rendszer belügyi és igazságügyi hatóságai elsősorban nem is mozgalmának célkitűzéseit vagy programját tartják „veszélyesnek", hanem — mint látni fogjuk — híveinek összetételét és módszereit. A „radikális" röpcédulákkal kapcsolatban komoly vádat nem emelnek ellene; újságját nem tartalma, hanem a „Harci Utasítás" miatt tiltják be. S 1937 őszén a Horthy-rendszer egyébként oly éber ós „jószimatú" bírósága sem osztály- ' elleni izgatás vagy a fennálló társadalmi rend erőszakos felforgatása vádjával marasztalja el, hanem csupán „az ország történeti alkotmányának és közjogi rendjének megváltoztatására" indított mozgalom szervezése miatt. Az ítélet — egyébként teljesen logikus — indoklása szerint a NAP programjából „nem lehet következtetni arra, hogy a Nemzetállam lényeges attribútumai: vallás, haza, család, tulajdon, nemzeti becsület — vádlott támadási körzetéhez tartozott volna". Továbbá: „Arra nincs bizonyíték, hogy vádlott támadása a polgári rend egyeteme ellen irányulna."69 66 „Magyar Munkás ! ! ! Eszmetárs ! ! !" Az Első Szociálnacionálé Végrehajtó Bizottsága röpirata. (Ë. N.) Uo. — A röpirat tartalma világosan bizonyítja, hogy közreadása 1937 tavaszán törtónt. 67 Sombor-Schweinitzp.r : i. m. 14—15. 1. 68 Uo. és Pl. Cs. j. ö. 1937. máro. 19. 69 A budapesti kir. Büntetőtörvónyszók ítólete Szálasi Ferenc ügyében. 1937. nov. OL. BM. Szálasi-per. 2. tekercs.
